Rigómázli

Egy szuverén államból, annak tiltakozása ellenére, kiszakítanak egy másik szuverén államot. Szerb szempontból nyilvánvalóan és érthetően igazságtalan. A koszovói albán többség számára viszont abszolút igazságos.

A nagyhatalmak a szerbeknek igazságtalanságot, az albánoknak igazságot szolgáltatnak. A szerbek képtelenek voltak "megtartani" államterületük egy részét: a rajta élő albánoknak nem tudtak (soviniszta gőggel sokáig nem is akartak) olyan feltételeket ajánlani, hogy azok maradjanak. Mire Belgrád belső függetlenséget ajánlott Koszovónak, az már - fegyverrel, különleges nemzetközi támogatással is - kivívta függetlenségét.

Ez a száraz és vitathatatlan tény legitimálja a jogilag nem legitim elszakadást. És mint minden ilyen precedensnek, a koszovói függetlenedésnek is nagy kockázatai vannak. Meglepő, de a legkisebb veszélyek a helyszínen vannak: lehetnek ugyan kemény zavargások, de újabb albán-szerb háború nem lesz. Az albánoknak nem kell, a szerbeknek pedig reménytelen. Nagyobb rizikó, hogy mi lesz a megmaradt Szerbiával. Ezt egész egyszerűen nem tudni. Azt sem, hogy a világ mely pontján vonnak le olyan következtetést nemzeti kisebbségek, hogy lám, mégsem reménytelen álom az önálló államiság. Az ilyen álmok felerősödéséből könnyen lehet rémálom, önmagában is. Hát még úgy, hogy különféle közelibb és távolibb hatalmak alkui döntenek. Ahogy most is. Moszkva és Washington, valamint Róma, Berlin, Párizs és London mind-mind a maga "hátsó" szempontjai szerint dönt Koszovóról. Az albánoknak eddig szerencséjük volt, a szempontok az ő javukra estek egybe, mellesleg: az ő igazságuktól vagy nem-igazságuktól majdnem teljesen függetlenül. A továbbiakban sem az "igazság" dönt. Hanem az, hogy milyen orosz, kínai és nyugati érdek húzható rá a koszovói precedensre. Ez az igazi alku pedig csak most kezdődik.

Magyar szempontból a koszovói szerbek totális autonómiája kitűnő hivatkozási alap lehet a kisebbségi jogokért való fellépésben. Ez fontos, de vajon ellensúlyozza-e az esetleg gyorsabban fellépő, közvetlen hátrányokat? Tovább romlik-e a vajdasági magyarok helyzete? Megáll-e Szerbia leszakadásának folyamata (ami Magyarországnak is közvetlen hátrány)? Vajon hány helyen von le a többségi állam olyan tanulságot, hogy legjobb minél hamarabb, csírájában elfojtani minden kisebbségi törekvést, mert ki tudja, mikor lehet azoknak véletlenül "albán szerencséjük"? És végül: tényleg az lenne minden kisebbségi reménykedés alfája és ómegája, hogy bármi áron, de erőszakoljuk ki a nagyhatalmak támogatását?

Ez már nem albán probléma - de Rigómező (Koszovó) se az volt.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.