"A legnagyobb érték a harmónia. Harmóniában élni a családdal, a mesterséggel és az emberekkel. Úgy élni, hogy amit az ember tesz, azt később ne kelljen szégyellnie, ám ha mégis hibázik, tanuljon belőle" - írta Bod László festőművész emlékezéseiben. A múlt év augusztusában elhunyt mester festményeiből, akvarelljeiből és grafikáiból az Aulich Art Galéria rendezett emlékkiállítást. A száz alkotás kiválogatásában a galéria szakemberei mellett a művész felesége is részt vett.

Bod László szinte minden témában alkotott: készített csendéleteket, tájképeket, városképeket, portrékat, aktokat és a cirkusz világát bemutató groteszk alkotásokat is. A szívéhez legközelebb mégis a Józsefváros állt kopott utcáival és körfolyosós udvaraival, ezeket számos festményen örökítette meg. Egyes képeken a fantázia világa keveredik a józsefvárosi életképekkel. Az egyiken például a háztetők fölött ördögök emelnek a magasba egy meztelen nőt, egy másik csodálkozva int utána. Egy másik képen Ikarusz lángol a templomtornyok között. Az új évezred hajnalán című festményen a józsefvárosi tetők felett a Szputnyik űrállomás kapcsolódik össze egy űrrepülőgéppel.

Számos kép készült a cirkusz világáról. A festmények gyakran visszatérő figurái a bohócok, de megjelenik Vitéz László és Faustus bábfigurája is. A művész gyakran önmagát is megfestette bohócként, kötélen imbolyogva. A humor és a nevettetés már korábban összekapcsolódott pályájával, mivel a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után, 1949 és 1954 között ő szervezte meg és igazgatta az Állami Bábszínházat.

A bohócképek mellett klasszikus beállítású önarcképek is helyet kaptak a kiállításon. A festmények a művészt különböző életkorszakaiban mutatják be, borotválkozás, festés és cigarettázás közben. A pályatársakról készült portrék között megtalálható Kurucz D. István festőművész egész alakos képe is.

A galéria belső termében útirajzokból látható válogatás. A művész több nyelven beszélt, szeretett utazni, gyakran látogatott meg művésztelepeket itthon és külföldön. Velencén műterem-galériát szervezett, első elnöke volt a Duna-part Művészeti Társaságnak. Tanulmányúton járt Franciaországban, Hollandiában, Svájcban, Olaszországban, a Krímben és Indiában.

A művész tájképein a pusztai tanyavilág és a Velencei-tó vidéke jelenik meg. A stégeken horgászok várakoznak kapásra a lemenő nap fényében és a pirkadatban. A tájban az emberek apró, olykor alig látható alakok.

A galéria bejáratánál egy festőállványon Bod László utolsó munkája kapott helyett. A józsefvárosi házakat bemutató képet azonban már nem tudta befejezni.