Koszovó elszakad Szerbiától. Az ENSZ-megbízott ma Belgrádban és Pristinában is átadta a „papírt”, amelyben a legfontosabb az, ami szó szerint nincs benne: gyakorlatilag új független állam alakul Európában. 

Tegnap délelőtt Belgrádban Martti Ahtisaari, az ENSZ különmegbízottja átadta Szerbia elnökének a Koszovó jövőjéről készült „papírt”. Nem, nem soha! - mondta Borisz Tadics. Fel sem lapozta a hatvanoldalas dokumentumot, hiszen a friss szerb alkotmány szerint semmiképpen nem fogadhatja el. A papír, ügyet sem vetve a szerb alkotmány vonatkozó cikkelyére, kimondja ugyanis: Koszovó nem kerül vissza Szerbia fennhatósága alá. Ez ugyan már régóta el van döntve, ám Belgrád reménykedik: legalább névlegesen, átmeneti időre, bárhogy, csak el ne vesszen végleg a „szerbség bölcsője”. Az ENSZ Biztonsági Tanács elé kerülő Ahtisaari-terv nem mondja ki, hogy az albánul Kosova Köztársaság nevű új, független állam létrejön: de kimond mindent, ami ezzel jár. Kosova beléphet az ENSZ-be, más nemzetközi szervezetekbe, lesz (amúgy már van) zászlaja, himnusza, önálló kormányzata, egy 2500 fős hadserege, egyszóval: szuverenitása. Amelyik állam akarja, elismerheti Kosovát független államnak – Belgrád azzal fenyeget, hogy ezekkel az országokkal megszakítja majd a diplomáciai kapcsolatot. 

Noha Ahtisaari „tervezetnek” és „kompromisszumnak” nevezte tegnap Belgrádban a papírt, nyilvánvaló: a szerb és a koszovói albán álláspont kibékíthetetlen. Az utóbbiak Pristinában kapják meg péntek délután a papírt, és elfogadják, hogy csak kemény megkötésekkel lesz szuverén államuk. Az ENSZ nagy hatalmú politikai gyámot állít Kosova élére (ahogy Boszniában is van), a NATO katonailag, az EU jogilag és rendőrileg is felügyeli majd az államot. Az úgynevezett Nemzetközi Kormányzó Csoport nevében a gyámot az Európai Unió nevezi ki az ENSZ BT nevében, ő lesz a Nemzetközi Polgári Képviselő. Kosova nem egyesülhet Albániával (egyelőre nem is akar), a megmaradt szerb kisebbség viszont teljes körű területi autonómiát kap, és lényegében Belgrád fennhatósága alatt is marad (kettős állampolgárság és más különleges kapcsolat révén is). Kosova belül erősen decentralizált állam lesz, a szerb többségű településeken szerb lesz a közigazgatás, a rendőrség és az igazságszolgáltatás is. A néhány vegyes területen a külföldi gyámok próbálnak valamilyen együttélést kikényszeríteni. 

A „szerb Trianon” következtében, nagyhatalmi döntés alapján, Szerbia területének 15 százalékát veszti el (1912-ben szerezte meg Koszovót). A tartomány ma már kétmillió albán lakosa soha nem fogadta el igazán a Szerbiához tartozást, Belgrád többször vérbe fojtott albán felkeléseket. Legutóbb 1998-ban, mire 1999-ben a NATO „kibombázta” Szlobodan Milosevics néhai szerb diktátor csapatait a tartományból, Azóta nemzetközi politikai és katonai felügyelet van, magyar részvétellel is. 

Nem világos azonban, hogy az új állam valóban életképes lesz-e (gazdaság gyakorlatilag nincs). Nem tudni pontosan, hogy a megcsonkított Szerbia, amely most éppen viszonylag demokratikus kormánykoalíciót próbál alakítani, hogyan reagál a veszteség kinyilvánítására. Belgrád azt reméli, hogy Moszkva a BT-ben megvétózza a papírt. Ez nem valószínű: Oroszország névleg Szerbia nagy szövetségese, valójában azonban az albán kiválást arra akarja kihasználni, hogy elfogadtassa az orosz kisebbség kiválását Moldovából vagy Grúziából például. Vagy „cserébe” lefékezze a nyugati befolyás terjeszkedését a volt szovjet térségben. 

Kosova hivatalos létrejöttével igazából először alkotnak új államot Európában csaknem száz év óta: az eddigi új államok szétbomlásokból jöttek létre, az adott határok mentén. Szerbia és Kosova új határa azonban abszolút új határ lesz. A szerbek szerint e kinyithatja Pandóra szelencéjét, és a Baszkföldtől Kanadáig akár két tucat kisebbség követelhet magának saját államiságot. 

Magyar szempontból a helyzet ellentmondásos. Egyfelől a sértett Szerbiában tovább nehezedhet a magyar kisebbség helyzete (Koszovóból újabb néhány tízezer szerb települhet a Vajdaságba). Másfelől a kosovai szerbeknek nyújtott hatalmas autonómia és nemzetközi védelem új mintát és mércét állíthat a nemzeti kisebbségek jogaiban, ami fontos magyar hivatkozási alap lehet. Románia például, a Székelyföldre sandítva, ellenzi is a koszovói albánok törekvéseit (holott a Székelyföld elszakadása földrajzi és logikai képtelenség, ám a széles autonómia nagyon is jogos igény). 

Kosova hivatalos államosodása még több hónapi eltarthat, több részletkérdés rendezetlen, és az sem világos, hogy ki rendezi majd őket. Ahtisaari adott ugyan még egy utolsó tárgyalási esélyt a szerbeknek és az albánoknak, ám nem valószínű, hogy bármelyikük élni akarna vele. Az albánoknak a függetlenség a lényeg, nincs miről tovább tárgyalniuk. A szerbek talán könnyebben beletörődnek, ha azzal „vigasztalhatják” magukat, hogy ők nem egyeztek bele semmibe, a nagyhatalmak igazságtalan diktátuma csonkította meg országukat.