Közben az olaj ára tegnap hordónként 55 dollár alá esett, s 28 százalékkal maradt el a júliusi csúcstól. A The Wall Street Journal Europe hétfőn arról cikkezett, hogy Washingtonban remélik, a kisebb olajbevételek nyomása alatt változhat az orosz, a venezuelai és az iráni politika. Ám szakértők úgy vélik, hogy az ötven dollár körüli árszint egyik országot sem hozza nehéz pénzügyi helyzetbe. A The New York Times pedig hosszabb írást szentelt annak, hogy Szaúd-Arábia, az OPEC vezető ereje, mindent megtesz az ötven dollári körüli ár fenntartása érdekében. A drágább olaj ugyanis kedvez az alternatív források feltárásának, miközben lassítja a világgazdaság növekedési ütemét. Az olcsóbb olaj viszont megfosztja Szaúd-Arábiáét a szükséges bevételektől, s megnehezíti az olajipari beruházások megalapozását. A CNBC amerikai üzleti hírtelevízió tegnap úgy értesült, hogy hamarosan távozik posztjáról Naimi szaúdi olajminiszter, aki ennek a stratégiának a letéteményese volt az utóbbi években. Megfigyelők ugyanakkor jelezték, hogy Rijad olajpolitikája változatlan marad. Oroszország és Irán a világ első két földgáz nagyhatalma, a globális tartalékoknak hozzávetőlegesen a harmadát mondhatja magáénak. Az Európai Unió, amely gázszükségletének negyedét Oroszországból szerzi be, a múlt héten aggodalmait fejtette ki amiatt, hogy Moszkva esetleg Algériával, az EU másik nagy gázszállítójával lép szövetségre. Ám Algériában ezeket az ötleteket elvetették, de bejelentették, hogy a termelő és exportáló országok áprilisban tanácskozást tartanak a nemzetközi gázszállítások megbízhatóságáról.