"Nos, melyik harminc kórházigazgató volt ott?

A Vadaskert Kórház Igazgatóját miért nem hívták meg? Merthogy nem hívták meg, de még csak nem is értesítették arról, hogy lesz egy ilyen összejövetel! A médiából kellett, hogy megtudjuk, hogy már megint kihagytak minket egy szakmai egyeztetésekből!

Na, és mégis miért nem kaptunk a mai napig legalább valami levelet arról, hogy miről volt szó, milyen döntés született, milyen javaslatot fognak tenni a Miniszternek???" - egy tervezett kórházbezárás fejezetei a nolblogon a Kórházbezárás alulról blogban: "Szent Rókus és a Schöpf-Mérei Kórház főigazgatóját nem hívták meg, �mert nem akarja a tulajdonos fenntartani� a nevezett intézményeket� - és akkor már meg se szólalhatnak???

 

Ha ilyen alapon működik a dolog, akkor jelentem:

 

A VADASKERT KÓRHÁZ FENNTARTÓJA, A VADASKERT ALAPÍTVÁNY FENN AKARJA TARTANI AZ INTÉZMÉNYÉT!"

"Csakhogy minket nem lehet csak úgy betenni a Madarászba, mert mi egy alapítvány vagyunk, ergo nem önkormányzati, és nem minisztériumi intézmény… Tudod, példaképpen ez olyan, mint ha azt mondanák, hogy az általad vezetett kft-t összevonják a Gazdasági és Közlekedési Minisztériummal...-ami ugyebár lehetetlen, hiszen a céged az alapító(k)é / tulajdonos(ok)é, a GKM meg az államé! A Vadaskert Alapítvány épülete alatt lévő föld pedig a miénk! Van rajta a csodálatos épületünk, mely az alapítványunknak a székhelye, ahonnan gondolom kivásárolhat minket az állam, vagy felajánlhatja, hogy elhelyez minket máshol, de ennek elfogadását meg kell(ene) beszélni, és el kell(ene) fogadnia a Kuratóriumunknak! Szakmai kérdésekben pedig kompromisszumra készek vagyunk, ha van miről beszélni…” - írja vadaskertem a Vadaskert Gyermekpszichiátriai Kórház tervezett bezárásáról indított blogjában.

"Vajon a híradásokból miért maradt ki, az az egyszerű tény, hogy Budapesten és Pest megyében jelenleg- négy intézményben - összesen 86 aktív ágyon történik (nevesítve) a gyermekpszichiátriai szakellátás?! Ezek közül a KM-RET elnöksége által ismertetett javaslat három intézmény (OPNI- 15 ágy, Vadaskert-36 ágy, Budai Gyermekkórház- 25 ágy, összesen tehát 76 aktív ágy) megszüntetését és felszámolását javasolja! Egész Magyarországon összesen 122 gyermekpszichiátriai ágy van melyből 36-ot a Vadaskert Gyermekpszichiátriai Kórház üzemeltet!"

ukridge egyik hozzászólásából:

Amit eddig tudok:
- Nonszensz, hogy egy Alapítvány OEP-pel kötött szolgáltatási szerződésének lényegi elemeit a Minisztérium/RET/RET helyett mandátum nélkül ülésező testület dönti el.
- Nonszensz, hogy a gyermekpszichiátria jelentős? legnagyobb? szakmai központja fennmaradásának feltétele, hogy elköltözzön és beolvadjon egy másik szervezetbe.
- Legnagyobb nonszensz, hogy az érintetteket kihagyják a szakmai egyeztetésből és a döntésből, sőt még a döntés eredményéről sem tájékoztatják őket. Elfogadhatatlan, hogy a sajtóból kell kifürkészni, mi a helyzet.
- Eközben kreditpontot érő képzés indul a SOTE diákjainak

Gyermekpszichiátrián még nem volt szerencsém járni, úgyhogy nincs összehasonlítási alapom, de például a Damjanich utcai Gyógypedagógiai Központban már jártam. Az eddigi benyomásaim (fotók+történet+hozzáállás+TS blog) azt kell mondjam, ég és föld a kettő. Egy lelkes és úttörő csapat fennmaradása nem a csapat érdeke, hanem a közösségé. Az EÜ reform pedig pont az ilyen helyek nagyobb támogatását ígéri az "alibi" és/vagy szakmailag hiányos és/vagy a gyógyító munkára alkalmatlan környezetben működő ellátási helyek rovására.
A lényegek pontot kommunikációs szempontból abban látom, hogy a "benyomásokat" miként lehet száraz tényekké lefordítani, ugyanis érzelmileg töltött tiltakozással tele a padlás, viszont racionális döntések alapjául ezek nem szolgálhatnak. A tények szállítása Önre vár!

Szeretek itt dolgozni!

"A Vadaskert Alapítványnál dolgozom, mely a Vadaskert Gyermekpszichiátriai Kórházat és Szakambulanciát működteti!

 

-         Az egészségügyben dolgozni nem egy hálás feladat- mondják sokan, amikor elmondom, hol dolgozom, és mivel foglalkozom.

 

-         A nonprofitszféra még gyermekcipőben jár hazánkban- mondják mások.

 

 én meg nem győzöm hangoztatni, hogy egyik se, másik se igaz, és hogy én boldog vagyok, és elégedett is a Munkámmal, és a Munkahelyemmel. Szeretek itt dolgozni!

 

Az ilyen Munkahelyemre vonatkozó beszélgetések alkalmával két fajta hozzáállással találkozom. Az egyik, amikor az emberek azt hiszik, hogy mi (egészségügyi dolgozók) mind szenvedünk, mint macska a vízben. Ezt nagyon tudom utálni, mert az olyan embereknek, akik azt hiszik, hogy az egészségügyben végzett MUNKA teher és nyűg, azoknak borzalmasan nehéz bebizonyítani, hogy ez nem így van! A másik hozzáállás, ami dühít, az az, amikor azt a következtetést vonják le, hogy aki például egy gyermekpszichiátrián dolgozik, az egy mártír! Én nem vagyok mártír, és a kollégáim sem azok! A gyermekeknek, szülőknek segíteni nem áldozat, hanem önként választott és vállalt feladat!" - az első bejegyzésből.

(nolblog)