Az öt évvel ezelőtti eset miatt korábban már az elsőrendű vádlott három és fél évet, három társa pedig több mint egy évet  töltött előzetes letartóztatásban.

Simon Tibor egykori ferencvárosi válogatott futballistát, soproni szakvezetőt 2002. április 21-én hajnalban a fővárosi Café  Allure szórakozóhely előtt bántalmazták. A sportember három nap  múlva belehalt sérüléseibe.
Az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság 2004-ben emberölés miatt 8  és 12 év közötti szabadságvesztéseket szabott ki, ám azt a döntést a  tábla 2005-ben megalapozatlanság miatt hatályon kívül helyezte.

Tavaly a megismételt eljárásban az elsőrendű vádlott bűnösségét  már csupán halált okozó súlyos testi sértés, társaiét pedig  garázdaság miatt mondta ki a Fővárosi Bíróság, és éppen annyi  szabadságvesztésre ítélte őket, amennyivel a korábban letöltött  előzetes letartóztatást beszámítva még nem kellett börtönbe  vonulniuk.
Ezt a határozatot csütörtökön az ítélőtábla a másodrendű vádlott  esetében úgy változtatta meg, hogy másfél éves szabadságvesztését  két és fél évre súlyosította, így a lehetséges kedvezményeket  figyelembe véve is legalább hét hónapra kell visszamennie a  börtönbe.

A tábla szóbeli indoklásában az ügyészi indítvánnyal egyezően  megállapította, hogy a másod-, harmad- és negyedrendű vádlottak a garázdaság mellett a súlyos testi sértés kísérletét is elkövették. A bíró ezzel kapcsolatban arra mutatott rá, hogy bár a három férfi  legfeljebb közepes erővel bántalmazta a sértettet, de a súlyos testi sértés kísérlete így is megállapítható, annak ellenére, hogy a sértett boncolásáról készült jegyzőkönyv szerint a holttesten nem voltak nyomai a testszerte történő bántalmazásnak. 

A másodrendű vádlott esetében a bíróság azért súlyosította a  szabadságvesztést,mert a férfi többször volt büntetve, továbbá a vádbeli cselekménysorozatban társainál súlyosabban értékelhető magatartást tanúsított. A harmad- és negyedrendű vádlottak esetében  a bíróság nem súlyosította a büntetéseket, tekintettel arra is, hogy büntetlen előéletűek.

Az elsőrendű vádlottnál a tábla nyomatékos enyhítő körülményként  értékelte a feltáró jellegű beismerő vallomást, és az ügyészi indítvánnyal ellentétben nem tartotta indokoltnak az első fokon kiszabott négy és féléves szabadságvesztés súlyosítását.

A megismételt eljárásban a bíróságok tényként állapították meg,  hogy az elsőrendű vádlott a sértettet egyszer nagy erővel fejen  ütötte. Simon Tibor ennek következtében elesett, és úgy beütötte a  fejét az utca kövezetébe, hogy az emiatt bekövetkezett agysérüléseibe három nap múlva belehalt.  Az elsőrendű ezzel megvalósította a halált okozó testi sértés bűncselekményét, ami kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Ám a vádlott ölési szándéka nem bizonyítható, a bekövetkezett halálos eredmény tekintetében csupán gondatlanság terheli, ezért cselekménye nem minősíthető emberölésnek.

(MTI)