Először 1973-ban telepítettek ázsiai eredetű fehér és pettyes busát a Balatonba a tápanyagtúltengés és a vízinövények elburjánzása, az eutrofizáció elleni védekezés biológiai eszközeként. Az erősen eutrofizálódott tóban mindkét növényevő faj növekedni kezdett, és állományuk - a visszafogás technikai nehézségei miatt - egyre inkább gyarapodott, felhalmozódott a tóban. A víz algásodása azonban a telepítés ellenére érdemben nem változott, ezért azt 1984-ben beszüntették.

- 1973 és 1983 között a Balatonba összesen 289 tonna kétnyaras busát telepítettek, ami azt jelentette, hogy átlagosan hektáronként 4-5 kilogramm halat juttattak a tóba - tájékoztatta lapunkat Tátrai István, az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézetének munkatársa. A busaállomány napjainkban is jelentős a Balatonban. Óvatos becsléssel 4500-5000 tonnára tehető, ami egyben azt is jelenti, hogy a Balaton teljes haltömegének gyakorlatilag a harmadát jelenleg a busák adják.

A korábbi feltételezésekkel szemben azonban a tó jelenlegi busaállománya nem az 1984 előtt végzett telepítésekből származik (azok az egyedek feltehetően döntő részben már elpusztultak), hanem azóta került a tóba. A balatoni telepítésből származó busák közül elméletileg a legidősebbek 34, a legfiatalabbak 24 évesek lehetnek. A Tihanyban működő akadémiai intézet munkatársainak feltevése szerint azonban a telepítést követő évtizedekben elsősorban a Balaton déli befolyóin, a halastavak, tározók (Marcali-tározó) leeresztett vizével ismeretlen mennyiségben vándorolhattak busák a tóba, amelyek a korvizsgálatok eredményei alapján a Balatonban ma élő állomány zömét adják. A vizsgálatok szerint ugyanakkor a busa nagy valószínűséggel nem ívik a Balatonban. (A hal állományának további vizsgálatát egy norvég alaphoz benyújtott pályázattal szeretnék folytatni.)

Tátrai István szerint a Távol-Keletről származó hal állományát a lehető legkisebb mértékűre kell csökkenteni a Balatonban, mindenekelőtt azért, mert állati planktont is fogyaszt, és ezzel táplálékkonkurense a fiatal, őshonos halgenerációknak.

Varga László, a Balatoni Halászati Zrt. termelési igazgatója lapunknak elmondta: az 1983-tól folyó lehalászások során eddig összesen 3110 tonna busát emeltek ki a tóból. Az utóbbi három évben ezer tonnát. Jóval több halat is ki tudnának halászni, azonban a piacon évente 400-450 tonna feldolgozott halat értékesítenek, jelentős részét külföldön, például Lengyelországban.

Az ismert és alkalmazott halászati módszerek csekély hatásfokúak, gazdaságtalanok, éppen ezért drágák. Állami támogatás nélkül ma a busa lehalászása nem végezhető el. A Felsőörsön élő Sörös István szerint sürgősen ki kell fejleszteni és le kell gyártani azokat a speciális eszközöket, amelyekkel a busahalászat gazdaságosan, gyorsan és problémamentesen elvégezhető. Sörös István - szerinte megoldást jelentő - ötletével megkereste a halászati céget. A módszer életképességét bizonyító próbahalászatról is egyeztettek, ám amikor a pénzügyi részről esett szó, megszakadt a kapcsolat. Valamit pedig tenni kell, hiszen ketyeg a busabomba.

Sörös István már látott 48 kilós példányt is, de már kifogtak 57 kilóst is.(A témáról lapunk Vélemény rovatában Fekete Péter független Balaton-kutató "Gardafesztivál garda nélkül" címmel publikált.)

Ekkora busákból rajok úsznak a Balatonban