A kapcsolat a palesztin Fatah és Hamasz mozgalmak ellenségeskedése, illetve Washington és Teherán párbeszédének hiánya között elsőre talán távolinak tűnhet. Valójában nincs ma olyan komoly konfliktus a Közel-Keleten, amit Irán bevonása nélkül rendezni lehetne.

Az izraeli-palesztin konfliktus sem oldható meg anélkül, hogy Washington rendezné viszonyát a régió befolyásos hatalmaival, elsősorban Iránnal. Az Egyesült Államok legfontosabb térségbeli szövetségesének, Izraelnek létét eközben éppen az iráni atomprogram, és a libanoni síita szervezet, a Hezbollah veszélyezteti, melyet Teherán hozott létre és tart fenn. Libanon stabilizálása mellett ott van Irak, ahol valóra vált az idősebb George Bush egykori félelme: Szaddám Huszein már nincs többé, és Irán regionális nagyhatalommá lépett elő.

Washington előszeretettel mutogat Teheránra, amikor arról van szó, miért képtelen stabilizálni a helyzetet Irakban. Az iraki síiták és Irán közötti jó viszony megkérdőjelezhetetlen, ugyanakkor Teheránnak érdeke, hogy az Egyesült Államok hadereje le legyen kötve az iszlám köztársasággal határos Irakban és Afganisztánban. A Council on Foreign Relations amerikai agytröszt szakértői viszont arra figyelmeztetnek: nem szabad figyelmen kívül hagyni a szunnita felkelést, és túlértékelni Irán iraki szerepét.

Ahogy az iszlám köztársaság a nukleáris vitában, az iráni elnök a nemzetközi közösséggel szemben teszteli, hogy hol húzódik az a bizonyos tűréshatár. S bár sajtóhírek szerint Iránban sem mindenki ért egyet Ahmadinezsad ismétlődő provokációival, az atomkérdés nemzeti ügy lett, és még aki bírálja is a kormányt (például a magas munkanélküliség miatt), úgy érzi, Iránnak joga van az atomhoz. Ne felejtsük: a Washingtonnal szövetséges, s már atomfegyverrel rendelkező Pakisztánnal vagy Indiával ellentétben Irán tagja az atomsorompó-egyezménynek. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel zajló huzavonában is mindig csak egy bizonyos határig mennek el.

Irán felemelkedése azonban nem csak a Nyugatot aggasztja. A jordániai uralkodó, II. Abdallah nemrég bejelentette, országa békés célú atomprogramot szeretne indítani, s Egyiptom is jelezte: újra kezdené nukleáris programját. A térség arab-szunnita hatalmait - a mindig titokzatos Szaúd-Arábiával az élen - rendkívül feszélyezi a perzsa állam térnyerése. Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter legutóbbi közel-keleti körútján végiglátogatta a térség szinte összes szunnita országát, hátha együtt "meg tudnák állítani" Iránt. A gond az, hogy mind a szunnita államok, mind az USA befolyása meggyengült a térségben. Valójában megoldás csak úgy születhet, ha megkezdődik a párbeszéd Iránnal.