Élményfürdő a kémények tövében
- Nézze a háttérben a Dunaferr kéményeit! Itt az előtérben meg egy nyitott élményfürdő épül több milliárd forintért. Hát ki fog idejönni pihenni? - kérdezi indulatosan Pochner László, a Dunaújváros Jövőjéért Egyesület prominense, aki a civil szervezet képviseletében tagja a dunaújvárosi közgyűlésnek is.
Pochner László szerint egy ipari városban nincs szükség egy ekkora méretű idegenforgalmi fejlesztésre, másrészt álláspontja szerint az amúgy is nehéz gazdasági helyzetben lévő önkormányzat számára a következő húsz évre megoldhatatlan terhet jelent a beruházáshoz és a létesítmény működtetéséhez szükséges pénz előteremtése.
- Valamit nagyon elszúrtak a helyi politikusaink - mondja egy idősebb asszony. - Vagy akkor, amikor döntést hoztak az élményfürdő megépítéséről, vagy akkor, amikor ezt később visszavonták. Csak nehogy a dunaújvárosi lakosokkal fizettessék meg a hiba árát.
- A dolog csak látszólag tűnik ellentmondásosnak - állítja Kálmán András, Dunaújváros szocialista polgármestere. - Nem egy idegenforgalmi beruházásról van szó, hanem az évente 80-90 millió forintos veszteséget produkáló városi uszodánk és a rossz állapotban lévő gyógycentrumunk átfogó rekonstrukciójáról, amelynek csupán kiegészítő eleme az élményfürdő megépítése. A számítások szerint éppen az élményfürdőből származó pluszbevételek tehetik majd nullszaldóssá az újonnan kialakuló komplexum üzemeltetését.
A városnak nem volt pénze a beruházásra. A mintegy 18-19 milliárd forintos büdzséből évente 600-1200 millió forint jut felújításra és fejlesztésre, amiből nem futja egy több milliárdos projektre. Az előző - kormánypárti többségű - képviselő-testület végül a lízingkonstrukció mellett döntött: 2006 augusztusában közbeszerzési pályázaton választották ki a CIB Ingatlanlízing Zrt. és a Vegyépszer Zrt. által alkotott konzorciumot, és még abban a hónapban alá is írták a szerződéseket. A konzorcium a projekt első ütemeként 3,4 milliárd forintért megépíti az élményfürdőt és a gyógycentrumot, amelynek használatba vétele után az önkormányzati tulajdonban lévő DVG Zrt. húsz éven át havi 22 millió forintos lízingdíjat fizet, míg az utolsó részlet kiegyenlítése után a létesítmény a város tulajdonába megy át. Ha a DVG Zrt. nem tudná fizetni a részleteket, készfizető kezesként belép az önkormányzat.
- Biztos, hogy valójában a város büdzséjéből fogják fizetni a lízingdíjat, ami évente csaknem 270 millió forintos, húsz év alatt pedig 5,3 milliárd forintos kiadást jelent - mondja Pochner László. - Miközben 2007-re is alig tudjuk majd kétmilliárd forint alá szorítani a költségvetésünk hiányát!
Az ügyben a tavalyi önkormányzati választás hozott fordulatot: Kálmán Andrást ugyan újra megválasztották polgármesternek, ám a szocialisták a közgyűlésben elveszítették abszolút többségüket, a kormánypárti városatyák kisebbségbe kerültek.
Pochner László a jobboldali képviselők támogatásában bízva elérkezettnek látta az időt az élményfürdő-projekt megtorpedózására. A tavaly november 30-i testületi ülésre olyan határozati javaslatot készített elő, amely szerint az önkormányzat visszalép a beruházástól és utasítja a polgármestert az addig megkötött szerződések közös megegyezéssel történő felbontására. A közgyűlés a civilek és a Fidesz-frakció támogatásával elfogadta a határozatot.
- Előkészítetlennek, gazdaságilag instabilnak tartottuk az élményfürdő-fejlesztést - indokolja a döntést Dorkota Lajos, a Fidesz országgyűlési képviselője, egyben Dunaújváros alpolgármestere. - Azt is nehezményeztük, hogy közvetlenül az önkormányzati választások előtt az akkori többség valósággal ráerőszakolta az akaratát a testületre, amivel húsz évre szóló kötelezettségvállalást rakott a város nyakába.
Ekkor újabb fordulat következett. Hiába döntött ugyanis a közgyűlés a közös megegyezéssel történő szerződésbontás kezdeményezéséről, mint utólag kiderült, már egy héttel korábban megszületett a jogerős építési engedély, amelynek birtokában a konzorcium meg is kezdte a kivitelezést. Kálmán András azt mondja: hiába kezdték meg a tárgyalásokat a projekt leállításáról, a konzorcium tagjai üzleti érdekeikre hivatkozva nem kívánják közös megegyezéssel felbontani a megkötött szerződéseket.
A város egyoldalúan is felmondhatná a kontraktusokat, ám a polgármester szerint ezzel legalább egymilliárd forintos kártérítési kötelezettsége keletkezne a konzorciumi tagok felé. Dorkota Lajos nem látja ilyen súlyosnak a helyzetet: ő úgy véli, szó sincs ekkora összegű kártérítési felelősségről, éppen ezért tovább kell folytatni a tárgyalásokat a konzorciummal a szerződések módosításáról. Pochner László viszont mindenféle kompromisszumot elutasít, szerinte az élményfürdő-beruházást le kell állítani, ráadásul az összes eddig felmerült költséget a konzorciumi tagokra kell hárítani.
Megkerestük a CIB Ingatlanlízing Zrt. illetékesét is, aki írásban válaszolt a kérdéseinkre. Eszerint a konzorcium a szerződések megkötése után a jogerős építési engedély birtokában kezdte meg az építkezést, amit azért kell gyorsan lebonyolítania, hogy betarthassa a szűkre szabott kivitelezési határidőt. A szerződések közös megegyezéssel történő felbontásáról csak abban az esetben lehet szó, amennyiben a DVG Zrt. meg tud egyezni a konzorcium tagjaival a felmerült költségekről és a kártérítésről. Olyan konkrét ajánlat azonban eddig még nem érkezett a konzorciumi tagokhoz, amelyről érdemben tárgyalhattak volna.
Időközben a Dunaújváros Jövőjéért Egyesület és a Duna Kör - az építkezés során a vasmű véderdejéből történő fakivágásokra hivatkozva - a bíróságon támadta meg a jogerős építési engedélyt, amelynek azonnali felfüggesztését is kérte. Soós Gyulától, a Fejér Megyei Bíróság elnökétől megtudtuk: a bíróság a napokban meghozott végzésével a per jogerős lezárásig felfüggesztette az építési engedély végrehajthatóságát, azaz a munkálatokat ideiglenesen le kell állítani.
Patt.
