Ahhoz azonban a szentélynek a "réginek" kell lennie, vagyis muszáj megújulnia. Mert jelenleg csupán 54 ezer szurkolót fogadhat az a létesítmény, amelyben hajdanán háromszor volt 190 ezer fölött, és huszonkétszer haladta meg a 150 ezret a nézőszám. S ideje volna véget vetni annak a különleges pauzának is, hogy a brazil futballválogatott 2000 októbere, a Bolívia elleni 5-0-ás vb-selejtező óta nem játszott ott mérkőzést. (Ha már a hétesztendős periódusoknál tartunk...)

Egyelőre azonban a 96 ezres befogadóképesség a terv, az álom pedig az, hogy Brazília egyrészt elnyeri a 2014-es vb vendéglátói jogát Kolumbiával szemben - a FIFA novemberben dönt -, másrészt meg az, hogy Rio állam a magáévá teszi az elképzelést, és nagyvonalúan támogatja majd a "berlini" rekonstrukciót. (A példa ugyanis - a legutóbbi világbajnokság alapján - a német főváros Olimpiai stadionjának a felújítása.)

Az emlékek persze megérnek egy misét, és korántsem csak azért, mert Brazília mélyen katolikus ország. Az 1950-es vb-re épült Maracana valaha a földkerekség legnagyobb futballstadionja volt, jóllehet a rióiak kitörölték volna memóriájukból a máig élő nézőcsúcs (200 ezer) napját. "Két embernek sikerült elhallgattatnia a Maracana népét: II. János Pál pápának és nekem" - mondta Alcides Ghiggia évtizedekkel az után, hogy a házigazdák hálójába vágta az uruguayiak világbajnoki gólját (1-2). Erről a meccsről Nelson Rodrigues brazil író így fogalmazott: "Minden országnak megvan a maga Hirosimája. A miénk az 1950-es vb-döntő."

Azért voltak ott lelkesítőbb futballtörténeti pillanatok is. 1969-ben történetesen két ilyen akadt: a fizetőnéző-rekord (a Brazília-Paraguay vb-selejtezőn 183 341 leszurkoló szurkolóval), valamint Pelé ezredik gólja. A tömeg tombolt, noha a Santos-ideál a riói Vasco hálóját vette be 11-esből. A Santosnak egyébként jók lehettek a riói kapcsolatai, mert 1963-ban a Maracanában tartották a klub Világ Kupa-döntő második és harmadik mérkőzését. Az első találkozót a "brazilos" - Altafinivel és Amarildóval kiálló - Milan nyerte 4-2-re a San Siróban, majd a visszavágón a "hazai vendég" győzött 4-2-re (0-2-ről!). Pelé ezen a meccsen meg a harmadikon is hiányzott, de nem annyira, hogy a "fehér balettnak" nevezett Santos ne hódítsa el a trófeát (1-0).

S volt még 6-4-gyel zárult Flamengo-Botafogo vegyes- Honvéd mérkőzés 1957 januárjában (az "illegális" túrán részt vevőkkel), 333 Zico-gól (ez az egyéni Maracana-csúcs), McCartney-koncert 1990-ben 184 000 nézővel (újabb világrekord), majd egyéves bezárást követő tavaly januári újranyitás a Botafogo-Vasco 5-3-mal. S 1983-ban a "brazil piramisként" is emlegetett létesítményben ravatalozták fel az ötvenéves korában elhunyt Garrinchát, aki a Maracana első gólját szerző Didi partnereként szerepelt a csatársor jobb oldalán, s aki mégis Pelével alkotott különleges párost: a brazil válogatott egyetlen mérkőzést sem vesztett, amikor ők ketten a pályán voltak!

A Maracana különben csak becenév; az arénát eredetileg egyszerűen Municipalnak (városinak) hívták, majd 1964-től Mario Filhóról, a Jornal dos Esportes című napilap megalapítójáról nevezték el.

A legkevesebb, ami mondható: tekintélyes kolléga volt.

A pápalátogatás 1997-ben. \'Két embernek sikerült elhallgattatnia a Maracana népét: II. János Pálnak és nekem\' - mondta az uruguayi Ghiggia, az 1950-es vb-döntõ hõse