Pedig így volt, a teát ugyanis ebben az időben 119 százalékos adó terhelte - vagyis mai áron számolva tíz deka tea ötvenezer forintba került. Nem csoda, hogy a legkorábbi, egyébként igen míves teásdobozok még kulccsal záródtak. És így persze az sem csoda, hogy a többség reggelente maradt inkább az olcsó, gyenge sörnél.

Egy szemfüles vállalkozó, Thomas Twining 1706-ban, a londoni Stranden megnyitott kávézójában teát is felszolgált, amolyan különlegességként. Később unokája úgy gondolta, olcsóbban sokkal nagyobb hasznot hozna, ezért 1784-ben kilobbizta az adók drasztikus csökkentését. Ez megtette a hatását, a tea hamarosan kiszorította a sört, és meghódította az angolokat. Tom kávézója pedig még ma is áll, a cég tavaly ünnepelte fennállásának háromszázadik évfordulóját.

Egyebek mellett erről is szó esett azon a teaszemináriumon, amelyet a teadinasztia tizedik generációjának tagja, Stephen Twining tartott nemrég Budapesten. Mr. Tea - ahogy világszerte ismerik - munkája ugyanis az, hogy járja a világot, és a teát népszerűsíti. Azt mondja, napi 9-15 csésze teát iszik, általában 3-9-félét. Nincs kedvence, mindig a hangulatától, a napszaktól, az időjárástól függ, hogy épp English Breakfastet, Darjeelinget, zöld vagy gyümölcsteát választ-e. Olykor kever magának valami különlegességet abból a majd húszféle teafűből, amit éppen otthon talál.

- A tea nagyon személyes ital, hiszen ki-ki maga dönt, milyen fajtát iszik. Én többnyire magamnak készítem a teát, ez számomra kikapcsolódás, néhány perc ellazulás - magyarázza Mr. Tea. Ha kávézóban, étteremben rendel teát, és rossz ízű nedűt szolgálnak fel, akkor igazi angol úriember módjára viselkedik. - Még sosem küldtem vissza teát. Ha ihatatlan, félretolom, és ott hagyom az asztalon - meséli.

Mert a teát szerinte igenis el lehet rontani. Természetesen nem mindegy, hogy milyen minőségű leveleket szüretelnek, hogyan dolgozzák fel, és milyen keverékeket állítanak elő belőlük, de ha ez mind tökéletes, az elkészítésnél még mindig "közbejöhet" valami. Elég, ha nem megfelelő hőmérsékletű a víz (a zöld tea például a túl forró víztől megkeseredik), vagy ha túl sokáig áztatják a leveleket vagy a filtert, mondván, hadd legyen jó erős; és még számtalan merénylet létezik - állítja Mr. Tea, aki Budapesten többféle, ideálisan elkészített teát kóstoltatott meg a résztvevőkkel.

Tény, hogy Stephen Twininget hallgatva az embernek kedve támad további érdekességeket is megtudni a teáról. Például, hogy miért került bele először tej (így óvták az értékes porcelánt a forró víztől), hogy sokan miért tartják el a kisujjukat a csészétől (mert az első teáscsészéknek nem volt fülük, így a forró porcelánt a hüvelyk- és a mutatóujjal fogták meg), vagy hogy miért hívják az Earl Greyt éppen így (a receptet II. Charles Earl Grey szerezte meg a kínaiaktól).

Annak pedig, aki azt állítja, hogy nem szereti a teát, Mr. Twining üzeni: csakis arról lehet szó, hogy eddig nem a megfelelőt kóstolta.

- Próbáljon ki gyümölcsöset vagy zöld teát, ízesített zöldet, másféle feketét, találja meg a saját teáját, mert biztos, hogy valamelyik ízleni fog. Kávé nélkül elvagyok, de egy nap tea nélkül számomra túlságosan bizarr lenne, ilyesmire nem is volt példa az elmúlt húsz-huszonöt évben.