Majdnem 40 ezer kilométernyi útjával Szerbia - mennyiségileg - a közepesen fejlett infrastruktúrájú országok közé tartozik. Az utak minőségét és besorolását illetően azonban alaposan elmarad Európától. A szakértők 13 milliárd euróra becsülik az itteni utak összértékét, melyeknek csupán egyharmada számít első- és másodrendű útnak. Az autópályák hossza mindössze 435 kilométer. Pedig az ország a helsinki X-es korridor részeként összekötő kapocs Nyugat- és Közép-Európa, illetve Dél- és Délkelet-Európa között. Szerbián keresztül kell legkevesebbet utazni a Németországból gépkocsival hazafelé igyekvő török vendégmunkásoknak, de a görög kikötőkbe érkező áru is itt halad át a nyugati piacok felé. A tranzitforgalom - ezt mindenki tudja -, jelentős bevétellel jár. Éppen ezért hosszú évek óta minden kormány "elsődleges" célként jelöli meg a Horgos-Újvidék- Belgrád-Pozsega (az E75-ös számú) autópálya befejezését. A meglévő fél autópályát, azaz a kiépült három közlekedési sávot Horgostól Belgrádig a vajdasági kormány készíttette jórészt hitelekből, majdnem 500 millió márkás költséggel. A tartomány, illetve adófizető polgárai évekig törlesztették az adósságot. Ezért váltott ki Vajdaságban elégedetlenséget Belgrádnak az a szándéka, hogy az E75-ös út befejezése, illetve fejlesztése érdekében olyan megoldást - koncessziós szerződést - alkalmazzanak, amely a tartományi kasszát több száz millió eurótól fosztaná meg.

A kormány 2006-os versenypályázata értelmében a Horgos-Újvidék-Belgrád- Pozsega szakaszon készülő 322 kilométernyi autópálya építőjének 25 évig saját bevétele lenne az úthasználati díj, amely a már meglévő "félpályás" Szabadka-Újvidék szakaszon is több száz millió eurót tenne ki. A pályázat tavaly őszszel zárult, s novemberben hozták nyilvánosságra, hogy a legjobb, 1,5 milliárd eurós ajánlatot a FKK Construction-Alpine Meireder spanyol-osztrák konzorcium nyújtotta be. Az útdíj fejében elkészítenék a Horgos-Újvidék autópálya másik felét, illetve a Belgrád- Pozsega autóutat. A köztársasági kormány szerint önerőből és hitelekből fedezve 10 évig is elhúzódnának a munkálatok. A build-operate-transfer, azaz az "építsd-használd - add vissza" módszerrel az építési idő 2-3 évre rövidül.

A Vajdasági Képviselőház elnöke, Bojan Kosztres ellenzi, hogy 25 évig máshoz kerüljön az autóút bevétele, hiszen a munka a Nemzeti Fejlesztési Alapból és az unió támogatásából pár év alatt befejezhető. Szerinte a koncessziós szerződéssel évente akár 150 millió eurót is veszítene Vajdaság. Kosztres kifogásolja, hogy miközben a vajdaságiak pénzén utak épülnének Szerbia többi részében, a tartománynak ebből nem származna haszna.

Kosztres házelnök véleménye Belgrádban nem talált meghallgatásra, sőt, a kormány - meglehetősen arrogáns módon - nem is kezelte vitapartnerként. Ő válaszul azt tette, amit hatáskörein belül megtehetett: levélben értesítette a spanyol-osztrák társaság képviselőit, hogy álláspontja szerint "lopott árura" kötnek szerződést. Kosztres elnök levelének pontos szövege persze nem került nyilvánosságra, tény azonban, hogy a spanyol FCC a múlt héten elállt a szerződés aláírásától, s a csalódott Predrag Bubalo gazdasági miniszter szavaival élve "további felvilágosítást" kér az ügyben. A szerb kormány leégése azért is látványos, mert két nappal a január 21-i parlamenti választások előtt a köztudottan buzgó Velimir Ilics nagyberuházási miniszter közölte, hogy a szerbiai illetékesek előkészítették és aláírták az iratokat. Az üzlethez azonban, akárcsak az esküvőhöz, ketten kellenek. Most a spanyolok haboznak, Ilics miniszter pedig bejelentette, hogy a tender második helyezettjével sem kizárt a tárgyalás. A vajdasági parlamenti elnökkel azonban még mindig nem álltak szóba.

Senki sem tudja, mi lesz a folytatás. Márpedig utaknak épülniük kell, hiszen nemcsak hajózni, hanem autózni is muszáj. Az autózáshoz azonban út kell, az útépítés pedig a politika függvénye - Szerbiában is.