"1956-ban, amikor az általános iskolát elvégeztem, már javában zenélgettem. Az első disszidensek küldték haza az első lemezeket, az új zenéket, Elvis Presleyt, Jerry Lee Lewist, Bill Haleyt és a többieket. Szerencsénk volt, pont akkor jutottunk abba a korba. És a rock and roll az egész világot lázba hozta" - elevenítette fel a kezdeteket egy interjúban Illés Lajos, aki öccsével, Károllyal 1960-ban gimnazistaként alapította meg az Illés együttest. A zenekar 1963 májusában, az első nagy hazai beatseregszemlén már igazi sztárnak számított, s alig egy évre rá Koncz Zsuzsával közös kislemezt is megjelentetett. 1965-re pedig Bródy János és a Szörényi testvérek csatlakozásával létrejött az a "nagy csapat", amely megteremtette a magyar nyelvű beatzenét.

Az Illéssel nemcsak a zenében és a tömegszórakoztatásban kezdődött új időszámítás Magyarországon, de a zenekar dalai, gondolatai, lemezei nagyban befolyásolták egy egész nemzedék arculatát, gondolkodását, értékrendjét, életről, eszményekről való felfogását. Bár a zenekar arculatát, zenei és verbális mondanivalóját alapvetően a Szörényi-Bródy páros határozta meg, Illés Lajos számos szerzeménye - így az Óh, kisleány, a Szemétdob, az Ez az a ház, a Jelbeszéd vagy a Miért hagytuk, hogy így legyen - lett korszakos sláger.

A "nagy csapat" 1973-as felbomlása után Illés Lajos alapvetően slágercentrikus zenével próbálkozott tovább, Egy fiú és a tündér címmel musicalt is írt, de a nyolcvanas évek elején gyakorlatilag visszavonult a színpadtól, és ettől kezdve a nagyközönség már csak a Illés-nosztalgiakoncertek alkalmával találkozhatott vele. Utoljára 2005. augusztus 5-én, a Sziget nulladik napján lépett fel.

Életét az utóbbi évtizedekben a beatzene helyett a kisoroszi református gyülekezet szolgálatának szentelte. Két vallásos témájú albumot (Velünk az Isten, Magyar Ének) jelentetett meg. Munkássága elismeréseként, az Illés együttes tagjaként 2000-ben Kossuth-díjat kapott.(J. B. Sz.)