Kiss Péter a "harmadik utas"
Juhász Ferenc, az MSZP alelnöke a tegnapi Nap-kelte adásában megerősítette lapunknak azt az információját, hogy - miként fogalmazott - adott esetben lehetne akár két elnökhelyettese is az MSZP-nek. Ez azt is jelenti, hogy nagy valószínűséggel Juhász nem pályázik az MSZP-ben tervezett új, kiemelt jelentőségű tisztségre, nem kíván ügyvezető alelnök lenni. Ezzel új irányt szabott a minden bizonnyal pártelnökké választandó Gyurcsány Ferenc szerepét meghatározni hivatott folyamatoknak is. Egyértelművé vált, hogy nemcsak annak a koncepciónak van esélye, amely az új pártelnök törekvései alá rendelné a pártot.
A Gyurcsány Ferenc által képviselt irányt a kormány-struktúra átszabása és reformfolyamatok kérlelhetetlen megindítása jelöli ki. Minden ennek van alárendelve. Gyurcsány módosít, azon az áron is, hogy érdekcsoportokat sért, hogy zuhan a párt népszerűsége, és - a miniszterelnök bevallása szerint - olykor csak a második, harmadik lépést látja, de a kanyaron túli szakaszt már nem. A változás elindul, a rendszer "idomul", a kormányfő pedig legföljebb utóbb önkritikát gyakorol, a lényeg, hogy kézben tartson minden fontos energiaforrást. A pártban is. És így beindíthassa a változás mechanizmusait.
A másik út - amelyen többek között Szekeres Imre, a szocialisták jelenlegi elnökhelyettese jár - kevésbé kanyargós. Az ő stílusa más: lehetőleg úgy változtatna, hogy érdekek ne, vagy csak jóval kevésbé sérüljenek, s ne csak a nagyok, de a helyi kulcsemberek is támogassák a módosításokat. Ez a stílus is a változtatásé - csak a tempó lassabb.
A két filozófia persze nemcsak politikai bölcseleti vitákban próbálja meg egymás erejét, hanem kemény személyi csatározásokban is. Gyurcsány Ferenc megpróbálta meglazítani az MSZP-ben működő fékek és ellensúlyok rendszerét. Szinte biztosra vehető pártelnöki tisztségét egy hozzá közel álló ügyvezető (al)elnökkel kívánta hatékonnyá tenni, hiszen személyesen kevéssé tud majd részt venni a szervezet irányításában. A posztra Juhász Ferencet szemelte ki. Ahogy a szocialisták fogalmaznak: a jelenlegi alelnökön remekül "át lehet folyatni" a Gyurcsány által kitalált stratégiát, hisz nincs "rendes" hátországa (kapcsolati háló vagy platform). Súlyát a miniszterelnök súlya adta volna. Csakhogy Juhász nemrég deklarálta, hogy nem jelölteti magát ügyvezetőnek. Akkor hát kivel folytatódjék a Szekeressel megkezdett "vita"?
Mert folytatódik, az nagyon valószínű. Az embert, "akinek olyan szerteágazó a kapcsolati hálója, hogy sehol nem téved el az országban", a kormányfő jó két éve igyekszik gyengíteni. Ám Szekeres stabilan "hozza" a kongresszusi küldöttek igen komoly hányadát, és meglehetősen jól funkcionál miniszterként is, ráadásul folyamatosan hangoztatja a kormányfő elképzelései iránti lojalitását. A kettejük közötti különbség e szerint tényleg csak a szemléletek, és nem a személyiségek ütközésében nyilvánul meg.
Juhász visszakozása Gyurcsányt lépéskényszerbe hozta. Ha nem lesz kiválasztott embere, a vezetői struktúra egészét kell partnerként kezelnie. Immár két elnökhelyettessel és három alelnökkel. E szűk vezérkaron belül Juhász vélhetően elnökhelyettes lesz, de nem véletlen, hogy Gyurcsány most hirtelen kiállt Hiller István alelnöksége mellett, hiszen immár nagy szüksége van mellette álló csapatemberekre. A pártközvélemény az egyik alelnöki posztra szintén esélyes Ujhelyi István önkormányzati és területfejlesztési államtitkárt is a Gyurcsány iránt lojális emberek között tartja számon.
A pártelnökké emelkedő Gyurcsány és az elnökhelyettesként újrázó Szekeres között "harmadikutasként" ott áll Kiss Péter. Ő ugyanis változtatna, mint Gyurcsány, és szintén fellépne a párton belüli "két baranyai küldöttet adok egy borsodiért" mutyiszavazások ellen. Ám mindezt több párbeszéddel, a tagságra figyelve tenné, akárcsak Szekeres. Így annak ellenére nem sorolják Gyurcsány emberei közé, hogy ő a miniszterelnök politikai helyettese, s ráadásul a kormányfő által gyakran kiemeltnek minősített feladatot kéri magának: az MSZP társadalmi kapcsolatrendszerének újjáépítését. A pártban azonban nem feledik, hogy ő volt Gyurcsány ellenfele a 2004. augusztusi miniszterelnök-jelöltet választó kongreszszuson, igaz, azóta egyetlen olyan gesztusa, félreérthető mondata sem volt, amely arra vallana, hogy ne fogadná el az akkori kongresszus döntését.
