A héten a kormány elé kerülő koncepció szerint az új központ nem a jelenleg létező szervezetek bázisán jönne létre. Az érintett Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI), Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Zrt., illetve a Nemzeti Földalapkezelő teljes vagyona ide kerülne, majd ezek a szervezetek megszűnnének. Az új cég tulajdonosa a "magyar állam", felügyelője a pénzügyminiszter lenne. (A jelenlegi koncepciót a Pénzügyminisztérium dolgozta ki.) Elnökét az ÁPV-ben megszokottnak megfelelően, parlamenti meghallgatás mellett a kormány jelöli ki, a vezérigazgató kiválasztása pedig a pénzügyminiszteré joga marad.

Az egyik fő vita tehát eldőlt: nem költségvetési intézmény, hanem önálló gazdasági társaság jön létre. Ennek vannak előnyei és hátrányai. Előnynek mondják, hogy az alkalmazottakat "meg tudják fizetni", hiszen azt nem határolja be a közalkalmazotti bértábla. Egy cégszerű működés esetleg biztosítéka lehet a hatékonyabb és átláthatóbb gazdálkodásnak, bár ennek kiskapuira az elmúlt évtizedekben igen sok példát láthattunk. Hátrányt jelenthetnek a közösségi irányításból adódó korlátozott felelősségek. Jó is, rossz is, hogy egy társaság a kormánytól nagyobb távolságot tud tartani, mint egy költségvetési intézmény: ez csökkentheti az állami ráhatás lehetőségét, viszont elősegítheti a gazdálkodás belterjességét. (Az átláthatatlanságot sokszor ostorozó Állami Számvevőszék sem javasolta a társasági formát, ugyanakkor nem értett egyet a KVI-bázisú vagyonkezeléssel sem.)

Az új cég ez év közepével jönne létre, de az érdemi munka csak jövő év elejével indulna. Addig átcsoportosíthatják a vagyonelemeket, illetve a dolgozókat - utóbbiakat többnyire az ÁPV-től.

A mostani ütemezés szerint a kormányülést követően "társadalmi vitára" bocsátanák az anyagot. Tisztázatlanságok mindenesetre még vannak bőven. Kérdés például, mi lesz az állami alapítványokkal, közhasznú társaságokkal és egyéb szerveződésekkel, illetve a minisztériumok alá tartozó több mint száz céggel.