Bessenyei Ferenc özvegye nyílt levelében így fogalmazott: azokat, aki a december 27-i esemémnyen megjelentek, "jól reprezentálja Koltay Gábor filmrendező, aki amíg Bessenyei Ferenc élt, tudomást sem vett róla, egyetlen produkciójában sem foglalkoztatta. Az még jobban meglepett, hogy beszédében a nemzetről értekezett; éppen ő tette ezt, aki a kiváló magyar színészek között senkit nem talált megfelelőnek honfoglaló vezérünk, az ország megalapítójának a szerepére. Jól emlékszem még, mennyire fel volt háborodva férjem, Bessenyei Ferenc, amikor filmjét, a magyarság legjelentősebb eseményét feldolgozó alkotását megnézte, illetve már előzőleg, amikor a szereposztásról értesült. Nem tudom, mi volt a célja Koltay Gábor lajosmizsei látogatásának. Az elmúlt idő általa fémjelzett jelentős eseményére gondolva, felmerül bennem a gyanú, hogy az zavarja, hogy Bessenyei Ferencet magyar színészhez méltóan - jó ízléssel, nemes tiszteletadással és a katolikus egyház kétezer éves hagyományos rítusú gyászszertartásával -, a nemzet közjogi méltóságainak jelenlétében temették el. Hogy temetésén többek között ott volt az ország kormányának elnöke is, az a közjogi legfőbb méltóság, aki ezt a nemzetet jelenleg vezeti, ország-világ előtt hivatalából adódóan képviseli. Talán elkerülte Koltay figyelmét, hogy két éve nemcsak a kormány tagjai, köztük a kulturális miniszter, de a régi kormányfők és a pártok vezetői is lerótták kegyeletüket Bessenyei Ferenc ravatalánál. Temetése a Nemzet Színészéhez, ahhoz az emberhez méltóan zajlott le, aki mindig az emberi tisztesség, az emberi méltóság ápolását tartotta a színészet és az ő személyes élete fő feladatának."

Koltay Gábor válaszában olvasható a többi között, hogy "a tavaly december 27-i lajosmizsei gyászmise, amelyet Bessenyei Ferenc halálának második évfordulója alkalmából lánya, Katalin kezdeményezett, a családtagok, közeli barátok és ismerősök, pályatársak, valamint lajosmizsei és környékbeli tisztelők részvételével jó szándékú, emelkedett hangulatú főhajtás volt a művész emléke előtt." Valamint:  "...sajnos ennek a kiemelkedő színészóriásnak, aki a nemzet sorskérdéseit sokoldalúan és hatásosan, generációkon átívelve, széles közönségrétegek számára emlékezetesen mutatta fel a színpadon, a filmekben és olykor közéleti megnyilvánulásaiban is, ma nincs őt megillető méltó helye a magyar kulturális köztudatban. Valóban, ennek is hangot adtam a templomban elmondott rövid beszédemben. Ha ez bűn, vállalom a bűnös szerepét."

"Miközben hosszas 'kampánybeszédet' tart a férjemre való emlékezés ürügyén, arról egy szót sem ejt, ami ellen én tiltakoztam" - válaszolta Koltaynak a színész özvegye a Népszabadság hasábjain.

A '"politikamentes" megemlékező beszédből

Az özvegy által nehezményezett, a Népszavában január 29-én, hétfőn idézett tavaly december 27-i Koltay-beszédben olvasható például a következő:

 "Bessenyei Ferencről azt mondjuk, hogy Ő a Nemzet Színésze. Ugyanakkor fel kell tennem a kérdést, vajon van-e még magyar nemzet? Létezik-e még legalább gondolatban magyar nemzet? Vajon nem arról van-e szó, hogy ma már csupán országlakosok vagyunk? (…) Ma, 16 évvel a rendszerváltozás után, pontosabban a XX. század legutolsó rendszerváltozása után úgy érezzük, hogy foltjaiban talán még mindig létezik a magyar nemzet. Ezt a maradék magyar nemzetet mintegy rákos, áttételes, gyógyíthatatlan betegségben magára hagyva, pusztulásra ítélve az a média, amely 16 év óta hazudik, és szinte semmit sem tesz annak érdekében, hogy mi újra nemzetté, országlakosokból újra erős, összetartó, nemzeti kohézióval rendelkező közösséggé tudjunk válni. (…) Emlékezni jöttünk, mert néhányan úgy gondolták, hogy kétévi mély hallgatás után fontos, hogy néhány gondolat az arra legillőbb, legautentikusabb helyszínen megfogalmazódjon a Nemzet Színészével, a színészóriással, a színészfejedelemmel kapcsolatban."

A Népszava idézi a filmrendező előszavát is, amit  a lajosmizsei katolikus kiadványban közölt szöveghez írt: "Az élőbeszéd fordulatainak megtartásával, de pontatlanságainak kiküszöbölésével magam stilizáltam. A szövegből semmit nem vettem el és semmit sem tettem hozzá.”

(forrás: Népszava)