Bérczesi Róbert olyat szövegelt a színpadon, hogy az állam rendesen ottmaradt a földön és tudtam, hogy ez még csak a kezdet.

Idén nyáron már ütemesen rengő padló felett tomboló több száz szigetlakó egyként követelte őket nagyszínpadra. Mára erősen átalakult a hallgatóságuk. Évről évre csökkent a koncertjeik átlagéletkora és mára a legtöbb tisza-cipős, csíkos-sálas tininek alap, hogy időnként megtisztelje társait egy kis közös karmázással a pogóban. A szombati Gödörbeli Világveleje Fesztiválon megtartott koncert tipikus példája volt ennek. Magasaknak előny, nem kellett korán érkezniük, hiszen hátulról is a fejek felett nézelődhettek.

Pierot-nak köszönhetjük, hogy anno nem futott be Bérczesi korábbi formációja a Bla-bla, aki emiatt fogta magát és 2000-ben bevonult a HSB Stúdióba Dunakesziben, és gyakorlatilag egyedül összehozta az első, Hiperkarma címmel jegyzett hanganyagát. Egyedül hangszerelt, szövegelt és borított még dobost sem hívott, megoldotta a dobgép. Csak egy dalt írhatunk Szekeres András(Junkies, Milk) számlájára, az Erdőt, aki azóta is színesíti jelenlétével a fellépéseket. Következő lépésként 2003-ban kijött az új lemez a második Hiperkarma, alias Amondó, ahol már a csapattá bővülő produkció feszes ritmusú, de mégis popos, könnyen emészthető alapokon nyugvó zenéjét tovább tökéletesítette és még sűrűbb, még pattogóbb szövegek mögé ágyazta. Az énekes, gitáros frontember szédítő ütemben dialogizál saját magával, ami követése még azoknak is komoly kihívást jelent, akik amúgy ismerik a szövegeket.

Bérczesi Róbert - Hiperkarma