Piszkafák a kifutón

A brazil Ana Carolina Reston fényes jövő előtt állt: tizenhárom éves kora óta modellkedett, bejárta a világot, utoljára Japánban fotózták egy Giorgio Armani-katalógushoz. A bajok egy hólyaghuruttal kezdődtek, majd vese-, végül általános szívelégtelenségbe torkolltak, a lány néhány napon belül meghalt. 21 éves volt, kimondott modellalkat: 174 centis magasságához mindössze 40 kilót nyomott. Az utolsó hetekben kizárólag almán és paradicsomon élt, nehogy felszedjen egy-két dekát. Ana halála novemberben alapjaiban rázta meg a brazil divatvilágot, és talán ahhoz is hozzájárult, hogy a legbefolyásosabb divatszövetségek - a francia, a brit, az olasz és az amerikai - most már hivatalosan is fontolgatják: napirendre tűzik a csontsovány modellek ügyét.

 

 

A politikusok és az egészségügyi szakemberek már legalább egy éve megkongatták a vészharangot: a kifutókon és a divatlapokban szereplő alultáplált fiatal nők egész nemzedékek számára példaképek. Az amúgy normális testalkatú tinédzserek gyakran szenvednek kisebbrendűségi komplexustól, és különféle diétákkal sanyargatják magukat. Ennek egyik következménye - vélik az egészségügyi szakértők -, hogy növekszik a táplálkozási zavarokkal küzdő fiatal nők száma. Németországban 600 ezren szenvednek bulimiában vagy anorexiában, Olaszországban kétmillióra teszik a számukat. A kóros soványságot hiba lenne lebecsülni, a betegségnek súlyos - akár halálos - következményei is lehetnek.

A politikusok mindezért a divatvilágot kiáltották ki bűnbaknak. Egy tavaly őszi madridi divatbemutatón először történt meg, hogy mérlegre állították a modelleket: a 68 jelentkezőből ötöt kiszuperáltak, mert túl könnyűnek találtattak. (Egy 175 centiméter magas modellnek minimum 56 kilót kellett nyomnia.) A milánói és a londoni divatbemutatók szervezői "magánszemélyként" ugyan egyetértettek a spanyolok drákói szigorával, de a sovány modellek kitiltását sajnálatos diszkriminációnak tartották. Ők másképp próbálkoznak.

New Yorkban állítólag különleges bizottságot állítanak fel, hogy segítsék az evési zavarokkal küzdő modelleket. Az olasz ifjúsági miniszter asszony pedig a divattervezők összefogását szorgalmazta, hogy a jövőben "normális méretű modelleket" küldjenek a kifutóra. Tavaly év végi felvetését lelkesen kommentálta több nagyágyú: Donatella Versace azt bizonygatta, hogy ő már eddig is "valódi nőket" választott ruhái bemutatására, Giorgio Armani sietett hozzátenni, hogy a túl soványak sehogy sem mutatnak a kifutón, Gianfranco Ferré pedig még azt is hozzáfűzte, hogy őt soha nem hozták lázba a csontkollekciók.

Az idei nyári kollekciók bemutatóin persze ismét ott vonultak a piszkafák, és csak idő kérdése, hogy mikor élénkül meg a vita ismét a "modellek káros befolyásáról". Az olasz divatszakma és a minisztérium odáig azért eljutott, hogy ha egy modell túl soványnak tűnik, akkor megvizsgálják, hogy egészséges-e. Párizsban egészségügyi és táplálkozási tanácsadást terveznek a kifutók sztárjainak.

Divattörténészek azért óvatosan hozzáteszik: a jelenség nem teljesen új, a karcsúság idealizálása legalább egy évszázada jellemző az európai/amerikai társadalomra (gondoljunk csak az állandóan diétázó Sissi császárnéra.) A karcsúság ugyanis sokak szemében egyenlő az eleganciával, és nemcsak a divatmagazinok vagy a filmipar, hanem gyakran a gyerekeiket túl magas elvárások elé állító anyák (vagy a család) is felelősek azért, ha egy fiatal lánynak gyomorbaja lesz.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.