A "lopakodó" (vagyis radarbiztos) katonai repülőgépeknek eddig mindig volt egy Achilles-inuk: a hajtóműveket sosem sikerült teljesen elrejteni a radarsugárzás elől. Ha a radarsugár véletlenül beletrafált a hajtóműbe, akkor a láthatatlan repülő hirtelen láthatóvá válik (így lőttek le - egy ósdi technológiájú orosz radar segítségével - a délszláv háborúban egy amerikai lopakodót).

A hasonló légi járműveken a speciális formák mellett egy különleges radarhullám-elnyelő anyag (több összetevőjű polimer) gondoskodik a védelemről, ám a bevonat csak 400 Celsius-fokig stabil, magasabb hőmérsékleten nem működik. Márpedig a hajtóművek 1000-1100 fokra is felmelegszenek, s éppen ettől válhatnak a lopakodók gyenge pontjává.

Megfelelő bevonattal bármelyik katonai repülő teste lopakodóvá varázsolható, a hajtóművek láthatatlanná tételét azonban még sehol nem tudták megvalósítani. A probléma megoldására a Magyarországnak katonai repülőgépeket szállító Gripennél is elindítottak egy projektet, de a próbálkozás még a koncepcióalkotás fázisában elakadt. Amikor a Gripen-konzorcium résztvevői megkeresték a HM-et néhány Magyarországon is folytatható kutatás témajavaslatával, a hajtómű-láthatatlanító bevonat is ezek között szerepelt, s hamar világossá vált, hogy az MTA Kémiai Kutató Központ Anyag- és Környezetkémiai Intézetében foglalkoznak hasonló anyagokkal. Mint Szépvölgyi Jánostól, az intézet igazgatójától megtudtuk, náluk a szükséges eszközök mellett a tapasztalat is rendelkezésre áll, plazmatechnológiával előállított, nagy hőtűrésű kerámiákat ugyanis már eddig is készítettek. Az intézetnek egy - a Volvóval és a Saabbal közös - konzorcium részeként most el kell készítenie a radarbiztos bevonatot, amelyet három éven belül egy svédországi radarpróba során a gyakorlatban is be kell mutatniuk. A különleges anyagnak amúgy polgári felhasználási területei is lennének, szerepet játszhat például az utasszállító repülők, illetve a személyautók motorjainak fogyasztáscsökkentésében is.