Segíts magadon...

Mezőgazdasági termelők még soha nem kaptak ennyi támogatást - négyszázmilliárd forintot évente -, mint az utóbbi években. Van támogatás a föld után, a gépekre, a gyümölcs- és szőlőtelepítésre, a szőlőkivágásra, az állattartásra, -tenyésztésre és még számos más címen, ezért furcsállom, hogy a tiltakozás, az útelzárás, a Budapestre történő traktoros bevonulás a legnagyobb problémájuk.

Valamilyen szemléletbeli baj van a gazdákkal. Sírnak és követelőznek, mondván, nem érdemes termelni, mert alacsonyak az árak, nincs piaca a termékeiknek. Oldjon meg mindent az állam: azonnal vegyék át az intervenciós felvásárlás terhére a búzát, a kukoricát, napraforgót, egyes állati termékeket stb. Kézi munkát meg nem akarnak végezni. Jó példa erre, hogy tavaly rekordmagasságot ért el a paradicsom, a paprika, a burgonya, az uborka és más kézimunka-igényes zöldség- és gyümölcsfélék fogyasztói ára. A paradicsom, a paprika ára 200-240 forint között mozgott, a burgonya 80-120 forint volt, de lesz még magasabb is. Nekem ne mondja senki, hogy nem érné meg ezeket a kézimunka-igényes termékeket termelni. A fejlett mezőgazdasági országokban paradicsomból hektáronként 400-600 mázsát termelnek, de van, ahol 1200-at is elérnek. Ha a termelő a kialakult áraknak csak a feléért adja el ezeket a zöldféléket, akkor is elérhet hektáronként 4-7 milliós bevételt. Persze meg kell szervezni az értékesítést. Bevinni a városba tíznaponként egy-két teherautó paradicsomot, paprikát, a lecsókészítés, a paradicsombefőzés időszakában összeírni az igényeket, és egy helyen kimérni, eladni azokat. Két hektár termelése a legrosszabb esetben is 2-5 milliós tiszta bevételt hozhat. Ebből az összegből már szépen meg lehet élni Magyarországon is. Ismerek egy innovációdíjas fiatal gazdát, aki egy tehénnel kezdte, és nem egészen tíz év alatt 680-ra növelte az állományt, a hozzá tartozó gazdasági épületekkel, felszereléssel együtt. Biztosan nem a veszteségből, a ráfizetésből tudott ilyen jelentősen fejleszteni.

A sírást nem indokolja semmi sem. A traktoros tüntetések, útelzárások, az államtól, az EU-tól való követelések nem vezetnek sehova. Különösen akkor nem, ha nem akarunk mi magunk is tenni valamit a saját érdekünkben.

Nagy L. Frigyes
ny. agrárközgazdász, Eger

Nem lehet fegyelmezni

 Sosem gondolt arra az oktatási vezetés, hogy azért sem tolonganak a pályán a jól kvalifikált, odavaló szakemberek, mert kilátástalannak tartják az általános iskolákban a fegyelmezés lehetőségeit? Nem kellene végre azon is elgondolkozni, hogy a mindent megengedő, a végletekig liberális szemlélet eredménye "beérett"? Az a felfogás, miszerint az iskola kapuján túl a tanítónak "kuss" a neve, a diák életébe semmilyen beleszólása, de még csak rendreutasítási lehetősége sincs, mi több, az iskolában sem sok, tragikus helyzetet eredményezett. S nem csak vidéken. Elit budai iskolák tanítói, tanárai csak azért nem panaszkodnak, mert biztos megélhetésüket nem kockáztatják.

Ma fegyelmezni nem lehet. Nem fegyelmi eljárásokra gondolok, hanem ott, a tett helyszínén az azonnali fegyelmezésre. Egy 3-4 hónapos tantestületi vita, önkormányzati határozat után hatásos döntést hozni nem lehet. Olyat lehet, amin röhög a szülő, a gyerek, és retteg az érintett tanító. Rosszabb esetben elköltözik vagy pályát módosít.

Én egyházi iskolában érettségiztem. Szigorú és remek tanárok között jártam iskolába, csakúgy, mint az általánosban. Volt fegyelem, és egyáltalán nem vált hátrányomra, ha hátratett kézzel kellett ülni olykor. Nem lettem frusztrált attól sem, ha a szünetben körbe-körbe sétáltunk, kettes sorokban. S lám, a köpeny sem okozott sem kiütést, sem traumát. Ha a fegyelmezés terén nem történik semmi, akkor hamarosan jöhet az első gyilkosság a magyar oktatásban. Ne legyen igazam.

Rába György
Budapest

Levélturmix

 Az Amerika tanulhatna Dzsingisztől? című (január 6.) írásukban ismertetik Jack Weatherford cikkét. Ebben a szerző arról elmélkedik, hogy mennyivel bölcsebb volt Irak ügyében Dzsingisz kán, mint az amerikaiak. Nos, Dzsingisz kán 1227-ben meghalt, Irakot Toluj fiának fia, Möngke kán foglalta el 1258-ban. Egyébként Möngke 1259-ben meghalt. A korai dzsingiszidák nem voltak muzulmánok, ezért aligha hivatkozhattak Allahra, legalábbis nem meggyőző módon. Gondolom, mindezt Weatherford - aki egy amerikai vidéki college (főiskola) tanára, és többször járt Mongóliában - tudja, csakhogy a Los Angeles Time-ban megjelent cikkének fordítása kissé pontatlanra sikerült. A két időpont, 1227 és 1258 között a mongolok Magyarországon is jártak, s Dzsingisz már ekkor sem volt életben, sőt fia, Ögödej (nyugati forrásokban Oktaj) is meghalt a magyarok szerencséjére. A mongolok új kán választása végett vonultak haza a Kárpát-medencéből. A mongol birodalom sok szempontból egyedülálló történeti alakulat, de legalább az adatokat tartsuk tiszteletben.

Róna-Tas András
professor emeritus, Budapest

 Ötvös Zoltán Karácsony kevesebb bérfenyővel című cikkében (december 21.) rám hivatkozva durva hibát ejt. Az írás így kezdődik: "A zöldszervezetek az idén már nem foglalkoznak fenyők karácsonyi bérletével - tájékoztatta lapunkat Gadó György, a Hulladék Munkaszövetség munkatársa. A meglepő lépés háttere: nem akarják tájidegen fákkal terhelni a faunát." A fauna - egyszerűen fogalmazva - egy adott területen élő állatfajok összessége. Ötvös Zoltán valószínűleg a flóráról, vagyis a növényfajokról akart írni. Rosszallom, hogy a cikkből úgy tűnik, mintha az én ismereteim lennének hiányosak. A cikk további részében nem válnak el élesen a szerző vélekedései azoktól a mondatoktól, amelyeket nekem, a Humusznak, a zöldeknek vagy a biológusoknak tulajdonít, de annyi biztos, hogy telefonon elmondott gondolataimat pontatlanul adják vissza.

Gadó György Pál
Hulladék Munkaszövetség

 Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy mi mit jelent. Másfél évtizedes zöldújságíróságom alatt ez egy alkalomtól eltekintve korrekten használtam a fogalmakat. Tudatlanság helyett tisztességesebb kínos tévedésről beszélni, amiért természetesen elnézést kérek. (Ötvös Zoltán)

 A Szörnyszülöttek a televízióban címmel (január 16.) megjelent cikk valótlan tényt közölt. A szerző szerint "A tévécsatornáknak lehetőségük van, sőt bizonyos esetekben kötelességük is kivágni bizonyos jeleneteket a filmekből. Ezt az ORTT megköveteli, és ennek hiányában súlyos büntetést szabhat ki a csatornára." Ezzel szemben az ORTT nem követeli és nem követelheti a műsorszámok megvágását. A műsorszolgáltatók maguk élnek ezzel az eszközzel, annak érdekében, hogy bizonyos filmeket nézettebb műsorsávban vetíthessenek. A médiatörvénynek nincs erre vonatkozó rendelkezése, így az ORTT nem járhat el és nem is jár el az ilyen esetekben a műsorszolgáltatókkal szemben.

Vékony Éva
az ORTT szóvivője