A FIFA elnökei közül Robert Guerin újságíróként kezdte (igaz, francia szövetségi kapitányként is folytatta); a nem kevesebb, mint nyolc sportágban otthonos Rodolphe Seeldrayerst leginkább a 110 méteres gátfutás bajnokaként jegyezték ifjú korában Belgiumban; Stanley Rous nemzetközi játékvezetőként hívta fel magára a figyelmet; Joao Havelange úszóként, illetve vízilabdázóként szerepelt két olimpián; Sepp Blatter üzleti-gazdasági szakemberként, továbbá a Svájci Jégkorong Szövetség főtitkáraként tevékenykedett, mielőtt a labdarúgással "házasságot" kötött volna. A korábbi UEFA-elöljárók tekintetében hasonló a helyzet, jóllehet Barcs Sándor, Ebbe Schwartz, Artemio Franchi vagy Jacques Georges egyaránt évekig-évtizedekig irányította a magyar, a dán, az olasz, illetve a francia szövetséget.

Tegnaptól viszont egy virtuóz játékmester az európai főnök!

Szoros "meccsen" dőlt el, hogy az 1990 óta dirigáló svéd Lennart Johanssont a francia Michel Platini váltja fel. Amint azt a francia ideál elmondta, negyvenhat értékelhető szavazat megszámolása után 23-23-ra állt a "mérkőzés". Az utolsó négy voks aztán egyformán a kihívónak kedvezett...

Johansson egyrészt mérges volt amiatt, hogy a díszvendég Blatter a düsseldorfi UEFA-kongresszus megnyitóján szinte kampánybeszédet tartott Platini mellett; másrészt meghatódott, amikor - éppen vetélytársa javaslatára - örökös tiszteletbeli elnökké választották.

A labda azonban megint Platininál van, ugyanúgy, mint a játékintelligencia lovagjának középpályás tündöklése idején. S ha a nagy Michel hasonlóképpen vezényli az európai szövetséget, akár a francia válogatottat vagy a Juventust, akkor a kontinens labdarúgása szebben virágzik majd, mint valaha. Ám azt a "művészkarriert" nehéz lesz reprodukálni, hiszen csak a világirodalom klasszikusai büszkélkedhettek annyi fantáziával, amennyit Platini a pályán felvonultatott. Ráadásul ez egészen más poszt, mint a futballista-karmesteréé, noha mindkettő irányítói pozíció...

De kívánjunk Platininak hasonló jókat az új szerepkörben is, miközben azért tűnődjünk egy kicsit: jó-e nekünk e változás, vagy sem? Ha abból indulunk ki, hogy Johansson - Hévízen keresztül - Magyarország nagy barátja, míg Platini pályája Olaszországgal is öszszefonódott, akkor tartani kell attól: a 2012-es Eb megrendezésére benyújtott kandidatúra szempontjából jobban is alakulhatott volna a voksolás... Noha Gyárfás Tamás, a magyar-horvát pályázati bizottság hazai elnöke gratulált az új elnöknek és sejtetni engedte, hogy az MLSZ vezetője Platinira szavazott - s az Eb színhelyéről a részben átalakult végrehajtó bizottság dönt áprilisban Cardiffban -, a francia-itáliai kapcsolat most tagadhatatlanul erős. Az esélyeket nem javítja az sem, hogy a kongresszus javasolja az UEFA vb-nek: 2012-ben már huszonnégy válogatott részvételével rendezzék meg az Európa-bajnokságot. (Addig mindenképpen tizenhat együttes vetélkedik.) A bővítés nyilvánvalóan megnövelné a költségeket, és az egyébként is favoritnak tartott olaszok infrastrukturálisan és pénzügyileg - meg labdarúgásilag - jobban állnak bármelyik riválisuknál.

Igaz, ez eddig is így volt.

Ehhez képest csak az elnök személye változott, a kilátások változatlanok...

Michel Platini

Született: 1955. június 21.

Klubjai: Nancy (1972-79), St. Etienne (1979-82), Juventus (1982-87).

Francia bajnok: 1981-ben.

Francia kupagyőztes: 1978-ban.

Olasz bajnok: 1984-ben és 1986-ban.

Olasz kupagyőztes: 1983-ban.

BEK-győztes: 1985-ben.

KEK-győztes: 1984-ben.

Klub Világ Kupa-győztes: 1985-ben.

Francia válogatott: 72-szer (41 góllal).

Európa-bajnok: 1984-ben (9 góljával a torna gólkirálya volt).

Vb-bronzérmes: 1986-ban.

Aranylabdás: 1983-ban, 1984-ben és 1985-ben.

Francia szövetségi kapitány: 1988-92.

A düsseldorfi kongresszuson az európai szövetség érdemrendjének smaragd fokozatával tüntették ki Puskás Ferencet. A posztumusz díjat az Aranycsapat kapitányának özvegye vette át. Ilyen elismerést eddig csak a francia Jacques Ferrand és a jugoszláv Milan Miljanics kapott. Az UEFA Grosics Gyulát, Buzánszky Jenőt, valamint Horst Eckelt és Ottmar Waltert, az 1954-es vb-döntőben a magyar együttest 3-2-re legyőző német válogatott két tagját díszes üvegszobrocskával jutalmazta.

Platini, Johansson: lefújás után