Csillag István közgazdász, az állami Eximbank elnöke, volt gazdasági miniszter a 2002-2006-os kormányzati ciklus értékelését tartja foghíjasnak. Csillag hiányolja a "mélyebb szembenézést" a 2004 őszén történt miniszterelnök-váltást követő időszakkal, amikor Gyurcsány Ferencnek lehetősége lett volna fordítani az örökölt, nyilvánvalóan rossz gazdaságpolitikai irányon.

Bod Péter Ákos, egyetemi tanár, egykori jegybankelnök úgy véli: Gyurcsány értékelése kidolgozatlan, az alapprobléma - a jelenlegi közállapotok, az általános csalódottság, a reformellenesség és a politikai megosztottság - analízise hibás. A szakember szerint a miniszterelnök az írás elején egyértelműen nyit a jobboldal felé, ám e ponton "mintha tollat váltott volna". Gyakorlatilag kizárja a legnagyobb ellenzéki párttal való kiegyezés lehetőségét, így nehezen érthető, végül is miféle párbeszédre tesz kísérletet.

Török Zoltán, a Raiffeisen Befektetési Rt. vezető elemzője jó iránynak tartja, hogy a miniszterelnök írásában felveti egy adó- és járulékreform szükségességét. Ugyanakkor - teszi hozzá a szakember - az a megfogalmazásból is egyértelmű, hogy erre legfeljebb a ciklus végén kerülhet sor. Konkrétumok emellett az elemzésben nem kerülnek elő.

Heim Péter, az Aegon Magyarország biztosítótársaság regionális befektetési igazgatója azt hangsúlyozta: tény, hogy a Fidesz választási költségvetéssel készült a 2002-es választásokra, ám ezt követően négy évig választási költségvetése volt az országnak, és ebben a jelenlegi miniszterelnök felelőssége lényegesen nagyobb, mint ahogy a megjelent helyzetértékelésből ez kitűnne. Heim kiemeli: Gyurcsány Ferenc írása felvet problémákat, köztük a nyugdíjrendszer finanszírozhatatlanságának kérdését, a nyugdíjreform elkerülhetetlenségét, ám az egyértelmű iránymutatással adós marad - talán nem véletlenül. A szakember szerint alapjaiban ellentmondásos, hogy miközben a miniszterelnök a közigazgatásban a teljesítményelvet szeretné meghonosítani, a szociálpolitikában rendre egy egyenlősítő társadalom vízióját vázolja fel. Aki jómódú - jelenti ki többször -, fizessen azokért az állami szolgáltatásokért, mint amilyen például az oktatás, amelyek a szegényebbeknek ingyenesek. Heim szerint helytelen a legtöbb adót befizető középosztályt így büntetni. Ha valamit állami feladatnak minősítünk, és ezért ingyen adjuk, akkor ahhoz mindenkinek ingyen kell hozzájutnia, aki adót fizet. A miniszterelnök által egy rövid mondat erejéig felvetett adó- és járulékreformról úgy fogalmazott: érthetetlen, miért vár a kormány még éveket arra, hogy hozzányúljon ahhoz az adó- és járulékrendszerhez, amelyről tudható, hogy gátja a gazdaság fejlődésének, ezt a miniszterelnök is hajlamos belátni.