Annak, hogy ezt egy napilap - történetesen a Népszabadság - hasábjain tette, megvannak az érthető, és magyarázható okai. Ezek az okok azok, amelyek miatt nem lehet csupán egyetlen párt belső ügyének tekinteni a vitairatot. A szerző - mint írja - megtanulta az őszödi leckét: nem mondott le arról a lehetőségről, hogy "az ország polgárait bevonja" a politikai értékelésébe. És persze nem káromkodott.

Ettől persze az írás unalmas is lett, meg hosszú, de ez nem von le semmit a jelentőségéből. (Például a Tőkén sem lehet sokat nevetni, vagy izgulni, és Bibó sem az a nagy mulatság.) Gyurcsány ismételten kísérletet tesz arra, hogy elmagyarázza miért van szükség a reformokra, mi indokolja a megszorításokat. És ez kísérletnek nem rossz, bár van némi kétség abban, hogy - akár párton belül, vagy a szélesebben vett közvéleményben - végre tényleg felfogják: nem lehet kétpofára zabálni a fánkot, és fogyni is. Lásd: alacsonyabb közterhek - nagyobb nyugdíj (és minden), jobb oktatás/egészségügy - változatlan feltételek. Az ismétlés fontos, és vannak új, magyarázatra szoruló dolgok is, mint a közoktatás átalakítása, a nyugdíjrendszer reformja, vagy az adórendszer átalakítása (na jó: ezt talán nem kell indokolni).

Ahhoz is van köze (szinte) mindenkinek, ha a szocialisták - minden bizonnyal - leendő elnöke egyértelműen elhatárolódik a Kádár-rendszertől. Azt ugyan tudni lehetett, hogy egyszer ennek be kell következnie - de talán egy generációval későbbi időpontra gondolt mindenki. Akár praktikus okokból is. Gyurcsány ezzel nemcsak az apák-fiúk (vejek) konfliktust rántja magára. Azért nem semmi a párttagság jelentős, és ma is meglehetős erőt képviselő részének azt mondani, hogy titeket ugyan nem, ám a nevetekkel (is) jelzett politikai időszakot elítéljük. Bibó, és Márai idézése, Nagy Imre örökségének felvállalása mentalitásváltást jelez - a politikai kommunikáció szintjén mindenképp.

Gyurcsány Ferenc nem lenne Gyurcsány Ferenc, ha nem úgy nyújtana kezet a jobboldalnak, hogy egyszerre üt is: tárgyalásra, párbeszédre hív, de élesen elutasítja Orbán Viktort és populizmusát (kádárizmusát?). A gyurcsányi szövegben a Fidesz és különösen a vezetője lesz már-már persona non grata, mert "nem tartják a demokratikus minimumot". Idővel talán még az Országgyűlésből is kivonulnak a szocialisták Orbán Viktor felszólalásai alatt (kérdés, hány alkalmuk lesz demonstrálni).

És fontos ugyan, hogy Gyurcsány - ismételten - kiáll a kapitalizmus törvényeihez, és a globalizációhoz alkalmazkodó baloldali politika mellett, meg hogy át akarja alakítani a pártot -, de ez már azt is elárulja, hogy az írás tényleg a kongresszus elé készült. Megjelentetése ezért kissé talán korai.

De abban meg nincsen semmi rossz, ha az írás épp akkorra készül el, amikor Orbánnak nem jött jókor. Mai beszéde előtt egész éjjel dolgozhatott a válaszon.