Öt civil szervezet irodalmi pályázatot hirdetett gyerekek számára a méltányos kereskedelemről. A dolgozatokból szép új világunk képe rajzolódik ki, amint az általános- és középiskolások ráeszmélnek, hogy hol élnek.

Babély Dávid, 7. osztályos tanuló Beninről ír: „Az emberek nagy része írástudatlan és olvasni sem tudnak. A gyerekek az árucikkeket – melyek a szabad kereskedelembe jutnak – saját maguk, kézzel készítik, s az áru hasznából csak nagyon kis részt kapnak (a gyerekek labdákat varrnak, s naponta 1 gyerek max. 3-4-et tud elkészíteni; egy labda ára a kereskedelemben mondjuk 100 Ft, de ebből ők 8-10 Ft-nak megfelelő összeget kapnak) A méltányos kereskedelemben arra törekszenek, hogy minél nagyobb részt kapjanak a készítők az áru kereskedelmi árából. (pl: ugyanebből a 100 Ft-os labdából kaphatnak akár 30 Ft-ot is.) Ez a nagy pénzbeli különbség azért van, mert a gyártók csak akkor kapják meg a pénzt, ha eladták a terméket, de mivel nagyon sok kereskedőn keresztül jut el a termék a fogyasztóhoz, így nagyon kis hasznot kapnak érte a szabad kereskedelemben. Ez óriási segítség lenne nekik, ha az egész világon a fair trade módszert alkalmaznák, így nem használnák őket gépként, hanem megbecsülnék a munkájukat.”

A pályázat célja az volt, hogy a gyerekek ismerjék meg a méltányos kereskedelmet, és maguk is álljanak be olyan önkéntesnek, aki másoknak erről hírt ad.

A fair trade tisztességes és rendszeres jövedelmet biztosít a termelőknek, akik így tervezhetik a jövőjüket, iskoláztathatják gyerekeiket, beruházhatnak vállalkozásukba. Ez azt jelenti, hogy „a szabad kereskedelem” – ahogyan Babély Dávid nevezi a mai nemzetközi gyakorlatot – gyakran nem ezt nyújtja a szegény a termelőknek. Például nincs garancia rá, hogy a magyar boltban vásárolt import áru nem gyerekmunkával készült el.

Éppen ezért az Utliapu Hálózat - amely egy önkéntes munkát szervező nemzetközi hálózat magyar tagszervezete -, arra törekszik, hogy világszerte alakuljon ki megbecsülésen alapuló kereskedelmi kapcsolat a termelő és a vevő között.

Az Utilapu vezetésével öt civil szervezet hirdette meg „A Harmadik világ, ahogy én látom” című irodalmi pályázatot gyerekek számára, amelyben a szabad kereskedelmet és az alternatíváját kellett bemutatni.

Budapestiek nem jelentkeztek. Még nagyobb meglepetés volt, hogy az általános iskolásokat jobban érdekelte a téma, mint középiskolásokat.

A tizenhárom éves, komlói Horváth Bence így látja:

„Régen a Harmadik Világ egész területét kis parcellákon családok művelték, hagyományos módszerekkel, kevés termésátlaggal. Arra elég volt a termés, hogy a rajta élőket eltartsa. Ezek a földművelő emberek szerették, tisztelték a földjüket, és vigyáztak rá, hogy ne szennyeződjön be. Az európaiak vegyszert, műtrágyát igénylő növényfajtákat hoztak be, hogy emeljék a termésátlagot. A földműveseket kölcsönök felvételére késztették a modern technika bevezetésére. Az adósságok egyre nőnek, az elszegényedett országok kénytelenek olyan mezőgazdasági termékeket termeszteni, amelyet valutáért tudnak értékesíteni. Legtöbbször áron alul tudják eladni termékeiket és ezzel nagyon keveset tudnak lefaragni az adósságukból. Etiópiában például a jobb földeken kávét termesztenek, de a világpiaci túltermelés miatt a kávé ára nagyon alacsony. Nagyon sok földműves kénytelen volt eladni földjeit és beköltözött a nagyvárosok valamelyik nyomornegyedébe. Ebből következik, hogy egyre jobban szaporodnak az éhező emberek, segítséget nem kapnak a földtulajdonosoktól. A földdel rendelkezők inkább külföldnek termesztenek kávét, banánt, vagy takarmánynövényt, minthogy enni adjanak a szegényeknek. Az egykori földművelőket éhbérért, napszámosként foglalkoztatják.”

A Fair Világ Szövetségnek öt tagszervezete van: Tudatos Vásárlók Egyesülete, Planet Alapítvány, Rügyecskék Alapítvány, Utilapu Hálózat, Védegylet és Zöld Fiatalok.

A mostani közös projektben felkészített önkéntes tanulók a saját környezetükben, az iskolájukban tartanak további tréningeket a többiek számára arról, hogy milyen körülmények uralkodnak a szegény országokban, és hogy ehhez nekünk mi közünk.

A méltányos kereskedelemnek nevezett nemzetközi erőfeszítés grandiózus célt görget maga előtt, mégis részt tud benne venni bárki: ha ön támogatja, akkor hozzájárul ahhoz, hogy csökkenjen a szakadék a szegény és a gazdag országok között.

Például azzal tudunk segíteni, ha fair trade árut vásárolunk. Az első helyezett Dervalics Liliána ezt így indokolja:

"Általában azt hisszük, hogy a minőségi termékek modern és fejlett országokban készülnek, és ott is termesztik őket. Pedig ennek nagy része nem igaz. A harmadik világ rengeteg mindent termel a Nyugatnak, ilyen például a mindennapi kakaó vagy a banán, amit itt rengeteget termesztenek, de ők teszik a rizst világtermelésének 90%-át az ázsiaiak állítják elő. A legfinomabb teák és kávék is itt honosak. Különböző sporteszközök és ruházati cikkek vásárlásában is nagy szerepet vállalnak."

Egy nemzetközi szervezet, a Fair Trade Labelling Organisation állapítja meg azokat a feltételeket, amely alapján egy termelőszövetkezet jogosultságot nyer a Fair Trade védjegy használatára.

„A fejlett országokban pazarló életmódot folyatunk. Az Egyesült Államokban annyi gabona terem, hogy a világ minden lakosa számára minden nap jutna 2 szelet kenyér. Mégis a Harmadik Világból importálják a gabonát, hogy még több marhát tenyészhessenek. A Harmadik  Világban évente kb. 60 millió ember hal éhen. A tengerentúli Fejlesztési Tanács becslése szerint, ha az Egyesült Államok 10%-kal visszafogná a húsfogyasztását, 12 millió tonna alapanyag szabadulna fel évente emberi élelem céljára. Ez elegendő lenn azok megmentésére, akik világszerte éhen halnak.” – írja a pályázaton második helyezett Horváth Bence.

Iskolás korú gyermekmunkás Marrakeshben