Szégyenteljesnek tartom ezt a hadjáratot, amit Morvai Krisztina ellen indítottak. Tragikusan nevetséges az aláírásgyűjtési akció is a vélt antiszemitizmus ellen. Tamás Gáspár Miklós és az általa szervezett tüntetés jut eszembe a szerencsétlen cigányfiú megszurkálása kapcsán. Ő legalább beismerte utólag: tévedett.

Mikor jutunk már el oda, hogy a szavakat ne kódoljuk és dekódoljuk, hanem értsük? Mikor lesz már vége annak, hogy nem lehet különbséget tenni ember és ember között az antiszemitizmus vádja nélkül? De mit is beszélek? Lehet! Várkonyi szerkesztő úr nyugodtan felsült júdásozhat, Kóka miniszter úr békázhat, Gyurcsány miniszterelnök úr kóbor kutyázhat, csak magukfajtázni nem lehet, mert az antiszemitizmus. Júdások és békák, kóbor kutyák miért nem védettek az Önök szemében?

Amikor az Ó-magyar Mária siralom olvastán a nyolcadikos gyerek megkérdezi, miért zsidózik Mária, meg kell neki magyaráznom, hogy Mária nem zsidózik, csupán azt mondja, hogy zsidó. Kód nélkül, egyszerűen. És akkor azokra gondol, akik keresztre feszítik a fiát. Persze, hogy nincs benne tolerancia, meg ugye, nem is tud még a holokausztról. Mi már tudunk. De nem élhetünk minden percben ennek a tudatában, nem éleszthetjük újra és újra a bűntudatunkat, nem cenzúrázhatjuk előzetesen minden szavunkat a MAGUKFAJTÁK (értsd: akik szellemi gettóba akarják szorítani azokat, akik nem a megfelelő módon fogalmaznak) által rendszeresített kódokkal. Ez az egy nyelvünk van. Értsünk már végre szót. Most Esterházyt idézem:

"Azt mondja Wittgenstein, a szónak nincs jelentése, csak szóhasználat van, ezt a használatot kell ismerni naprakészen. Ez a használat erős, szél ellen nem lehet szóhasználni, itt alkalmazkodni kell, fölemelt fejjel, gerincesen - vállat vonni. A szavak szivárványzása nemcsak térbeli, hanem időbeli is. A szavaknak idejük van, vagy másképp: idő van a szavakban, a mi időnk, a használóké, a mi történelmünk, mi magunk."

Morvai Krisztina szél ellen szóhasznált. Ez a bűne. Nem vette figyelembe, hogy ebben az országban nem csupán fúj a szél, hanem fújják is. Az aláírásgyűjtők pl. így dekódolják a levelét: Morvai szavai szerint az országot két embertípus lakja: "kártékony és magyarságmegvető zsidók, illetve az emberi méltóságot képviselő nem zsidók".

Mindebből természetesen egy szó sincs Morvai Krisztina levelében. Helyesbítek: egy kifejezés ott van: az emberi méltóság. Erről feledkezik meg a levélben megszólított Várkonyi szerkesztő úr az ő kis szöszszenetében, amikor így fogalmaz: "Mindenki ott volt, aki ebben a kérdésben »szakértőnek« számíthat: az ájtatos szavú lelkész, az egyéni sérelmeit megemészteni nem tudó, pulykamérgű jogásznő, és természetesen a hivatásos strasbourgi stáb: Szájer, az ideológus, az aranyszájú Gál Kinga képviselőnő, mindenki a kintiek közül, aki mozdítható." Vagyis a "felsült Júdások".

Hol gyűjtik a támogató aláírásokat a választott európai parlamenti képviselők emberi méltóságának a védelmében? Mert a "pulykamérgű jogásznőnek" nincs rá szüksége. Ő megvédte magát. Sok erőt kívánok neki a jövőben is.

Nagy Mariann