A modern elektronika vívmányai azonban elképzelhetetlenül nagy veszélyforrásokat rejtenek magukban. Egy átlagos londoni lakos 8 percenként halad el autójával egy olyan kamera előtt, amelyhez rendszámfelismerő számítógép csatlakozik. GPS-készülékkel a nap 24 órájában lehet méternyi pontossággal követni egy személy mozgását a teljes földgolyón. Az interneten keresztül zajló kommunikációt a legkülönbözőbb lehallgató és kémprogramok szűrik át a nap 24 órájában. Labdarúgópálya méretű, több ezer számítógépből épített robotok hallgatják le a levelezést, válogatják át az összes létező weblapot nagyjából háromnaponta. Nagy országos adatbázis tárolja összes betegségünk adatait születésünktől fogva még halálunk után is.

A békén hagyás joga azt jelenti, hogy bármilyen, konkrét személyhez kapcsolható információt (személyes adatot) csak igen szűk körben, előre meghatározott célból és a legrövidebb ideig lehet kezelni, ha arra feltétlenül szükség van. A személyes adatok védelme alapvetően nem a már rögzített adatok védelmét jelenti (bár azt is), hanem az egyén megóvását attól, hogy a magánéletében keletkező bizalmas információkat bármely hatóság vagy személy megszerezze, összegyűjtse és feldolgozza. A személyes adatok kezelését szigorú törvények szabályozzák. Az adatokat csak a szükséges legrövidebb ideig lehet tárolni, utána azonnal meg kell semmisíteni vagy anonimizálni kell őket megszűntetve azt a lehetőséget, hogy valaha is helyreállítható legyen a kapcsolat az adat és a személy között. Személyes adatokat felvenni kizárólag az érintett előzetes felvilágosítása után lehet, ennek során az érintettel az adataival kapcsolatos összes jogát ismertetni kell.

A magánélet zavartalanságára nézve a legnagyobb veszélyt a teljes lakosságról adatokat tároló nagy országos adatbázisok jelentik (adózás, társadalombiztosítás). Az illetéktelen felhasználás szempontjából ezek a legsebezhetőbbek az ellenőrizhetetlenül nagyszámú felhasználó és a földrajzi kiterjedés miatt. Ezekben az adatbázisokban gyakran használnak kódszámot a személyek azonosítására. Egy 2000-ben elvégzett amerikai vizsgálat kimutatta, hogy a nem, az életkor, a lakóhely irányítószáma, továbbá egyetlen minimális információ: egy időpont (orvosi kezelés) vagy a betegség kódszáma alapján az USA-ban az emberek 87 százaléka egyértelműen azonosítható. Ez azt jelenti, hogy a kódolás semmilyen védelmet nem jelent, a személyek néhány, az adatok között található szám alapján is azonosíthatók.

A magánélet háborítatlanságára vonatkozó alapelveket az Európa Tanács 1950-es római egyezménye, a személyes adatok védelmére vonatkozókat az 1981-es strasbourgi egyezmény és az Európai Parlament 95/46/EC adatvédelmi irányelve tartalmazza. Meglepő, de az adatvédelemben a fizikai védelemnek (titkos jelszavaknak, belépőkártyáknak, biztonsági őröknek, betonfalaknak és atombiztos bunkereknek) csak kis szerepe van. A lényeg néhány fontos jogintézmény megteremtése és működtetése. Ezek: az előzetes és visszamenőleges tájékoztatás, a beleegyezési nyilatkozat, az adatvédelmi felelős, az országos adatvédelmi nyilvántartás, az adatok töröltetéséhez, zároltatásához, kijavíttatásához és lemásolásához való jog. Magyarországon az egészségügyben a legellentmondásosabb a helyzet, ahol az itt felsorolt alapvető jogok közül szinte egyet sem biztosítanak az érvényes magyar törvények ellenére.

Az Európai Parlament irányelve gondoskodott arról, hogy minden EU-tagállamban legyen egy adatvédelemmel foglalkozó országos hivatal. Az országgyűlési adatvédelmi biztoshoz bárki fordulhat, ha úgy véli, valamilyen jogát egy adatkezelő megsértette. A közeljövő nagy áttörése lesz, ha a bíróságok által tárgyalt adatvédelmi perek száma megnő. A bíróság ugyanis jogerős ítélettel kötelezheti az adatkezelőt a hatályos törvények betartására, míg az adatvédelmi biztos erre csak felszólíthatja.

Az 1948-ban alakult és ma 46 tagállamot tömörítő Európa Tanács fő feladata az alapvető emberi jogok védelme. Felismerve, hogy a tagállamok polgárainak adatvédelmi ismeretei hiányosak, s nagy szükség lenne a felvilágosításra és az ismeretek átadására, az Európa Tanács 2007. január 28-át (a most következő vasárnapot) az adatvédelem napjává nyilvánította. Ez az ügy mindenkit kell, hogy érdekeljen, hiszen csak az elmúlt időszakban is mennyi adatvédelmi probléma bukkant fel: a gázártámogatáshoz kapcsolódó adatkezelés szabályozása, a társadalombiztosítás óriásira duzzasztott adatkezelése, az októberi tüntetések után kórházba kerültek adatainak rendőrségi felhasználása... Van mitől tartanunk, van mit védenünk.

A szerző matematikus