A szerző emlékeztetett arra, Borislaw Geremek lengyel EP-képviselő egy lapinterjújában arra figyelmeztetett, hogy "máris elveszítettük a játszmát, ha nem sikerül a demokráciába integrálnunk az állampolgárok politikai emócióit. Minden kormányt azon képessége alapján kell megítélni, hogy mennyire javítja a leggyengébbek és a legszegényebbek életét". Lendvai felhívta a figyelmet arra, hogy ebben a kérdésben nem csak a szociális igazságosságról van szó, de a kisebbségi jogokról is, már csak azért is, mert a populisták Szerbiától Romániáig, Szlovákiától Lengyelországig és Magyarországig különösen akkor veszélyesek, ha nacionalistaként lépnek fel. Leszögezte: a lengyel polgárjogi mozgalom egyik vezéralakja joggal mutatott rá arra is, hogy a nacionalizmus politikai és történelmi okokból Kelet-Közép-Európában a többség ügye.

Lendvai úgy érvelt, hogy az európai egyesülési folyamat óta már nem kizárólagosan a nemzetállamok ügye a nemzeti kisebbségekkel és a népcsoportokkal való bánásmód, mindenütt érvényeseknek kell lenniük az ENSZ, az Európai Unió, az EBESZ határozatainak és irányelveinek. A Koszovó jövőjével kapcsolatos küzdelmeknél sem csak az albán többség önrendelkezési jogáról van szó, hanem a válság sújtotta tartományban maradt szerbek kisebbségi jogairól is. Jugoszlávia tanpéldája is rámutat arra, hogy nem lehet félvállról venni egy államnemzet és egy nemzeti kisebbség közötti - látszólag jelentéktelen - viszályt mindenekelőtt akkor, ha az utóbbi anyaországának a támogatására számíthat. Ezért az erdélyi magyar egyetemi oktatók és diákok soraiban tapasztalható nyugtalanság is - mindenekelőtt a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen - nemzetközi figyelmet érdemel.

A kommentátor kiemelte, jóllehet Románia összlakosságát tekintve 6,6 százalékos a magyarok aránya (kereken 1,5 millió), ám a magyar származású diákok aránya csak 4,4 százalékos, és mindössze 1,6 százalék tanulhat az anyanyelvén. A szerző beszámolt arról, hogy a magyar professzorok és diákok a nagy múltú Bolyai Egyetem visszaállítását követelik a magyar népcsoporthoz tartozó kereken 6000 diák számára. Ezt nemzetközi tekintélyű 80 tudós is támogatja, valamint alátámasztja az is, hogy Finnországban, Svédországban, Spanyolországban, Macedóniában és Szlovákiában léteznek hasonló felsőoktatási intézmények a kisebbségek számára. A Bolyai Egyetemet 1959-ben a kommunista rendszerben megszüntették, azaz "egyesítették" a román Babes Egyetemmel.

Lendvai emlékeztetett arra, hogy a közelmúltban átlátszó ürüggyel és azonnali hatállyal elbocsátották Hantz Péter fizikust és Kovács Lehel matematikust, a kolozsvári egyetem két fiatal docensét, mert tiltakozásokat szerveztek. Az elbocsátás formális okaként azt rótták fel nekik, hogy az egyetem néhány épületében magyar feliratokat helyeztek el. A két docens a napokban Bécsben is bizonyítékkal mutatott rá arra, hogy a Babes-Bolyai Egyetemen szó sincs az EU-tagországhoz méltó "multikulturális" jellegről és "háromnyelvűségről", valamint arra, hogy nem tartják tiszteletben Kolozsvárott (és nem csak ott) a magyar nyelvű egyetemi oktatók és diákok egyenjogúságát és kisebbségi jogait. A kommentátor szerint a Babes-Bolyai egyetem szimbolikus jelentőségű ügye, valamint a bátor polgárjogi aktivisták ráncba szedése nemcsak a román-magyar kapcsolatokat terheli, de rossz fényben tünteti fel az új EU-tagországot is. (MTI)

A Babes-Bolyai Tudományegyetem épülete Kolozsváron