A szakminiszter ezzel szemben úgy nyilatkozott a minap, hogy "Magyarországon a menynyiségi termelést is növelnünk kell, hogy komoly tényezők maradjunk a piacon". E két megközelítés legalábbis ellentmond egymásnak, pedig igazság mindkettőben van - nehéz hetek elé néz a hivatalos magyar agrárpolitika.

A közgazdászi logika egyszerű és világos. A közösség döntéshozói felismerték a világpiaci tendenciákat, s ezek lényege nem más, mind az európai termékek romló versenyképessége mind a belső, mind a nemzetközi piacokon. Ennek ezer oka van, kezdve az exporttámogatások nemzetközi megállapodások miatti, kényszerű leépítésétől az energiaköltségek drágulásáig. Hogy az utóbbit értsük, húsz éve például senki sem gondolta volna, hogy az ezer kilométereken utaztatott chilei, ausztrál bor idehaza árban is komoly vetélytársa lehet majd a magyarnak. Ma ez a helyzet. Gráf József és tárcája viszont megpróbál előremenekülni a szorult helyzetből. Szerinte piaci értelemben igenis van élet az Európai Unión kívül, és a jó minőségű magyar élelmiszerre mindig lesz vevő. Gráf azonban kettős présben keresi a megoldást. Tudja, hogy a gazdák eddig legmegbízhatóbb felvásárlási lehetősége, a garantált áras gabona-, pontosabban kukoricaintervenció már az idén kegyetlenül szigorúbb feltételek között zajlik majd, mint eddig, és a mi termelőink felének egyszerűen nyakán maradhat emiatt a termés. Ezzel az áruval valamit kezdeni kell, és kézenfekvő lépés a hazai állattartók felé irányítani a fölösleget. A legnagyobb felvevő azonban a pillanatnyilag az uniós szabályok szerint érdemi támogatásban nem részesíthető baromfi- és sertéságazat. Azokból viszont a jelenlegi árviszonyok szerint csak szubvencióval hozható ki versenyképes áru, állománybővítésük meg pláne. Ha mégis így lenne, akkor a többletre jelenleg szinte kizárólag valamilyen keleti, főleg orosz piacon akadhat esély, ahol azonban megint csak saját uniós társaink konkurens cégeivel kell szembenéznünk - a nemrég Moszkvával megkötött kereskedelmi egyezmény ide vagy oda. Ezért aztán az agrártárca nemzeti támogatásokról napjainkban folyó egyeztetései meglehetősen feszült légkörben zajlanak, mert az állattenyésztők keveslik, ami a javaslatokban szerepel, Brüsszel viszont még azt a keveset is erősen sokallja. A magyar boltokban viszont ott a sokszor silány, olcsó importáru. Helyzet van tehát.

Gráf József mindenesetre mondott a minap egy meglepőt. Nagyjából így szólt: az EU jelenlegi szabályozása a magyar termelési viszonyoknak nem kedvez, ezért nekünk a saját viszonyainkra érvényes rendszert kell kialakítanunk. Bejöhet-e Gráf szándéka? Magyarország élelmiszert exportál, előállításai költségei nagyban függenek az éppen aktuális uniós támogatási lehetőségektől, az energiaáraktól és bizony attól is, hogy nem jelenik-e meg határainkon néhány pestisgyanús vaddisznó, influenzás vándormadár. Ez mind benne a pakliban, amikor saját, testre szabott agrárszabályozásról beszélünk. Pillanatnyilag bármelyik tényező kedvezőtlen változása boríthatja az egész rendszert - csak a madárbetegség kapcsán már húszmilliárd forintos veszteségről beszélnek a baromfitartók. Ettől még persze Gráfnak igaza lehet, de most éppen úgy tűnik, hogy Brüsszelben nem az osztogatás fesztiválja zajlik. Fognak itt, szorítanak ott, és a magyar paraszt mindezzel együtt az idén is vetni fog kukoricát. Talán egyszer majd bioetanol lehet belőle, de addig állnak a maghegyek a raktárakban, pénz érte pedig valahol a távoli jövőkben ködlik.

Ezt elkerülni, az lesz az igazi nemzeti agrárpolitika.