Túl sok kockázatot és felelősséget hárítana a betegre, drágítaná a rendszert, a biztosítóknak pedig szokatlan üzletpolitikai szabadságot ad a biztosítói modellválasztásról szóló, Mihályi Péter által jegyzett javaslat - jelentette ki Sinkó Eszter szakértő az Államreform Bizottság biztosítói modellválasztásról szóló tanulmányáról.

A lapunkban is közzétett tervezet megosztaná az ellátások finanszírozását az üzleti biztosítók és az állam között. Az egészségmegőrző, a járványügyi, a sürgősségi, valamint a nagyon súlyos betegségek kezelését továbbra is az állami biztosító vállalná magára. Az öszszes többi ellátásra a nyár közepén piacra lépő üzleti biztosítók kínálhatnának díjcsomagokat. Hosszabb távon ezeket akár eltérő áron, az egyén egészségi kockázatait is beszámítva kínálhatnák. Kezdetben, körülbelül másfél évig, a csomagokat a kötelezően befizetett járulékokért biztosítanák a piacra lépők. Az egészségbiztosításra befizetett járulékokon 30-70 százalékban osztozna az állam a magánbiztosítókkal. A járulékfizetők évente egyszer válthatnának biztosítót. Attól, akinek nincs biztosítása, a napi, rutinszerűen igénybe vett orvosi szolgáltatások megtagadhatók.

Sinkó Eszter szerint a javaslat egyoldalú, álláspontja szerint csak pénzügyi szempontokat mérlegel. A biztosítóknak igen nagy üzleti szabadságot biztosít a tekintetben, hogy eldönthessék, milyen mennyiségű, összetételű ellátást nyújtanak a betegeknek. Ugyanakkor - állítja - a javaslat, paradox módon, növelné az állam egészségügyi közkiadásait. Az, hogy a legsúlyosabb betegségek költségei továbbra is az állami biztosítót terhelnék, csak látszólag kedvező a betegek számára. A betegségekkel kapcsolatos kockázatok kezelését, menedzselését ugyanis megosztja a szereplők között, ezáltal az ellátás egész rendszerét szétdarabolja. Az üzleti biztosítóknak érdekük lesz, hogy minél több kezelést soroljanak a legsúlyosabb esetek közé, hiszen akkor a költségek az államot terhelik. Azaz sérül az eredeti cél, vagyis az, hogy mérséklődjön az egészségügyi közkiadás.

További gondot jelenthet, ha a jelenlegi jövedelemarányos befizetés helyett a magánbiztosítók fix díjakat szabhatnak tagjaiknak - ezzel ugyanis sérül a szolidaritás elve. Ha ugyanis mindenki csak a saját maga kockázataira szabott díjakat fizeti, az már nem társadalombiztosítást, hanem magánbiztosítást jelent - ezt pedig nem közpénzből szokás fizetni.

Előrelépésnek nevezte ugyanakkor Rékassy Balázs, a GKI-Egészségügyikutató Intézetének munkatársa, hogy az elképzelés pontosítja a több-biztosítós rendszer kereteit. Szerinte a magánbiztosítók közreműködésével javul a járulékfizetés és az ellenőrzés egyaránt. További előny lehet, hogy valódi áron valódi szolgáltatások vehetők igénybe. Ugyanakkor fölhívja a figyelmet a szolidaritás hiányára. A kutató, aki korábban az egyik vezető életbiztosítónál közvetlen tapasztalatokat is szerzett az egészségbiztosítási piacról, aggódik a működési költségek növekedése miatt is. Miután a magánbiztosítóknak nincs szakmai ellenőrzési hátterük, a költségek féken tartása komoly gondokat okoz majd számukra. Veszélyforrásnak tartja azt is, hogy a biztosítók várhatóan megszabják majd, hogy ki, hol és hány alkalommal veheti igénybe a szolgáltatásokat az átlagos díjért, és kiegészítő biztosításokat kínálnak majd.

Túl rövidnek tartja a piacra lépés júliusi határidejét Bartók János, az Aegon Magyarországi Általános Biztosító Rt. vezérigazgató-helyettese. Szerinte ennyi idő alatt azok a biztosítók sem tudnak felkészülni, amelyeknek már van tapasztalatuk. Továbbá úgy látja, hogy a javaslat nem elég konkrét a tekintetben, hogy milyen ellátások tartoznának az üzleti biztosítókhoz. Közölte ugyanakkor, hogy a biztosítási díjak beszedésének költségei drágíthatják majd a szolgáltatást is.

A páciensek kevéssé vagy egyáltalán nem tájékozottak a kezelésük során alkalmazott vényköteles szerek hasznosságáról, és a gyógyszertárakban is korlátozott a tanácsadói tevékenység - derült ki a GfK Hungária Piackutató Intézet felméréséből. E szerint a gyógyszerekhez mellékelt betegtájékoztatók a 400 megkérdezett 71 százaléka számára egyáltalán nem világosak. Azonban a betegtájékoztatókból szerzett, viszonylag korlátozott mennyiségű információ után 35 százalék nem kívánt orvosához visszatérni. A válaszadók egy százaléka jelezte, hogy a neki rendelt gyógyszer nem sok haszonnal jár. (MTI)