Hogy a napenergiás vízmelegítő (röviden napkollektor) környezetbarát, azt jó eséllyel senki nem vonja kétségbe: csak megújuló energiát használ, a gyártása és a (több évtizednyi használat után bekövetkező) szemétté válása során nem keletkezik nehezen ártalmatlanítható hulladék, vagyis a termék környezeti mérlege egyértelműen pozitív. Ennek ellenére korántsem egyértelmű, hogy ennek a környezetkímélő berendezésnek helye van a nemzeti parki területre eső lakókörnyezetben.

Az esetünkben szereplő történet helyszíne az Őrségi Nemzeti Park (ŐNP) egyik "szere" (a szer a tájkegység jellegzetes beépítési formája, ahol nagyjából kéttucatnyi, egymás közelében elszórtan elhelyezkedő épület alkot egy településrészt). Itt vásárolt telket lapunk egyik olvasója, külterületen, de kifejezetten lakóház-építési céllal. A házat - a hely szelleméből adódóan is - környezetbarát megoldásokkal szeretné kivitelezni és üzemeltetni, ebbe pedig értelmezése szerint beletartozna a napkollektor is. Csakhogy a felkért (és a helyi viszonyok között járatos) tervező erről kapásból lebeszélte, mondván: a tájidegen berendezést valószínűleg nem lehet majd engedélyeztetni.

Tény hogy az Őrségben az ország egyik legszigorúbb építési engedélyezési gyakorlata dívik, éppen a tájegység jellegzetes építészeti hagyományainak megőrzése érdekében. A térségi szinten (közel) egységes engedélyezési gyakorlat kialakítását az egyik őrségi falu rossz tapasztalatai siettették, a (főként fővárosi) betelepülők körében népszerűvé vált településen az utóbbi években igen változatos (csillag, kastély stb. alakú) épületeket emeltek, s ettől a falu elvesztette korábbi arculatát. Részben ennek hatására született meg az Útmutató építkezőknek című, az ŐNP honlapjáról letölthető kiadvány, amelynek ajánlásait az Őrség, a Vend-vidék és a Vasi-hegyhát építészeti hatóságai igyekeznek is a gyakorlatban érvényesíteni. Az útmutató meglehetős részletességgel szól az ajánlott épület-, ablak- és tetőformákról: kifejezetten "ellenjavallt" például az emelet, a tetőtér-beépítés, a tetőablak, a négyszög alakú ablak, a halszálkás mintájú ("tüzépes") illetve a hólyagüveges bejárati ajtó, a bitumenes zsindely és a betoncserép, ezzel szemben ajánlott - többek között - a kétrétegű, piros hódfarkú cserepekből álló tetőhéjazat. A szövegben ugyan a tetőre szerelt napkollektor semmilyen formában nem szerepel, ám - amint arra a helyi szakértők felhívták a figyelmünket - a tilalom akár ki is olvasható belőle, hiszen a vízmelegítő többnyire fekete, és nem hódfarkú, azaz nem is hasonlít a "tájbarát" cserepezésre.

Markovits Tibor, az ŐNP igazgatója szerint jelenleg a környezetvédelmi felügyelőségek vesznek részt az engedélyezési eljárásban, a nemzeti parki igazgatóságok csak a szakvéleményükkel járulnak hozzá a döntéshez, s ő nem emlékszik, hogy a közelmúltban a napkollektor-építést korlátozó véleményt adtak volna. Azt ugyanakkor elképzelhetőnek tartja, hogy kiemelt védelem alatt álló területeken - például a skanzenszerű Pityerszer környékén - nem járulnak hozzá ilyen berendezések felszereléséhez. Úgy tudjuk, a külterületekre tervezett lakóingatlanoknál különösen szigorú az engedélyezési gyakorlat: ott nemcsak napkollektort, hanem például medencét sem lehet építeni - sem napelemes (tehát környezetkímélő) vízmelegítővel, sem anélkül.

Itt a négyszögletû ablak is ellenjavallt, hát még a kollektor