Hely, az van!

N. Kósa Judit (Rendes pesti ügymenet, 2006. december 29.) a kerületi beruházások sokszor átgondolatlan, szűk látókörű gyakorlatát bírálja a Nagymező utca elejére tervezett mélygarázs kapcsán. Megfogalmaz néhány kérdést, melyek közül háromra megpróbálok válaszolni:

1. "Elpusztulnak-e a fák, vagy megúszszák" az építkezést? Feltehetőleg és sajnos elpusztulnak. De nem csak és kizárólag a mélygarázs miatt! Hiszen a fák is élőlények, s éppen ezért nem örökéletűek. A várostörténeti források szerint a mostani fasort a XIX-XX. század fordulóján ültették, tehát több mint százéves. A magas életkor egyik látható jele és következménye, hogy például a Radnóti Színház előtti négy fából kettőnek ma már csak a csonkolt törzse áll.

2. "Forgalmat vonz-e... a nyugodt parkolási lehetőség?" A tapasztalat szerint az emberek nehezen mondanak le személyes kényelmükről (jelen esetben a gépkocsiról), és bármikor előfordulhat rossz időjárás is. Tehát reálisan azzal lehet számolni, hogy színházi előadások idején mindig jóval többen akarnak parkolni, mint ahány hely rendelkezésre áll. Az alapvető kérdés az, hogy az Operaház, a Zeneakadémia és további négy színház közönsége igénybe veszi-e az akármilyen módon megsokszorozott fizetős parkolóhelyeket. Mert például az Ó utcában évek óta működik egy nagy parkolóház, mely esténként kong az ürességtől! Miért? Nem tudnak róla az emberek? Vagy drága?

Következésképpen új helyek kialakításának csak akkor van értelme és haszna, ha azokat használják is. Ehhez viszont az is kellene, hogy például a színházjegyek hátoldalán tájékoztatás legyen a parkolási lehetőség(ek)ről, és az üzemeltető, mondjuk, 18-23 óra között félárú kedvezményt adjon a jegy felmutatásakor.

3. "Kell-e mélygarázs a Nagymező utcában?" Nos, a hivatkozott cikk szerzőjéhez hasonlóan úgy gondoljuk, hogy "jobb és alkalmasabb lenne néhány parkolóház", melyeket "macskaugrásnyira a tervezett garázstól" fel lehetne építeni. Akár a "rendes pesti ügymenet"-tel is! Mert hely, üres telek az van, akár a Lázár utca 11-13., a Vasvári Pál utca 4., vagy a Paulay Ede utca 23. szám alatt. S mindegyik a VI. kerület határain belül!

Létay Miklós

Budapest

Hogy finom legyek

Egészségügyünk mai helyzetét állítja szembe a vírusbank létrehozásával Ötvös Zoltán a Fényezés címmel (december 22.) megjelent írásában.

Megközelíthetném a dolgot úgy, hogy ez a múlt hiányos ismeretének a maradisággal való párosítása - de nem teszem. Maradjunk az unalmas tényeknél: Ö. Z. írásának kezdő szavai (Qui prodest?) így együtt, hibásak. Ez a latin mondás eredetileg azt jelentené, hogy kinek használ? Csakhogy a latinban a prosum, prodesse, profui ige dativust (részes határozó eset) vonz, márpedig a qui, quae, quod kérdőnévmás dativusa mindhárom nemben cui. A mondás tehát helyesen: Cui prodest? Csak egy betűhiba, de gondoljunk a magyarban a veréb és a véreb különbségére!

Csakhogy van más baj is: a szemléletmód. Ez abban a mondatban fogalmazódik meg, amely így szól: "Minek nekünk ide vírusbank, amikor a meglévő egészségügyi hálózatot sem tudjuk fenntartani?". A szerző mintha távolságot tartana ettől az állásponttól, de a továbbiakban ("Van már vakcina a méhnyakrákra is, de a csóróknak még sincs (...) Erre tényleg kellene pénz, hiszen évente mintegy ötszázan halnak meg abban a betegségben, amely rendszeres szűréssel megelőzhető.") kiderül, hogy igencsak osztja ezt a véleményt. Azt nem írja, de (többek közt a Népszabadságból is) tudható, hogy a méhnyakrákot az emberi papillomavírus (HPV) okozza, hogy a védőoltás magyar kutatások eredménye, hogy tehát a magyar víruskutatás világraszólóan kiváló. Na már most, magyarázza el nekem valaki, miért baj az, ha mi leszünk a világ harmadik legfontosabb víruskutató központja, amihez nagyrészt megvan az infrastruktúránk, megvannak az embereink, és legfőképpen megvan a tudásunk? Továbbá miért baj az, ha veszélyeztetett országoknak ezentúl - nem ingyen - mi fogjuk szállítani az oltóanyagot? Olyan rossz befektetés ez?

Ö. Z. azzal zárja írását, hogy "valakit" (gondolom, azt, aki a vírusbank létrehozását pártfogolja) hosszú időre vírusbankba zárna, amikor azt hallja, hogy egy férfi a fel nem ismert vakbélgyulladása miatt vesztette életét a félegyházi kórházban. Ettől bennem fölötlik a kérdés: milyen - mondjuk, ötven évvel ezelőtt még nem létezett - korszerű műszerre lett volna szükség, hogy azt a vakbélgyulladást kórismézni lehessen? Nem lehet, hogy nemcsak egyes kórházaink vannak lepukkanva, hanem egyes orvosaink szaktudása is hagy maga után kívánnivalót? Hogy finom legyek.

Zentai Dénes

Budapest

A koraszülöttek kórháza

Fáj a szívem az egészségügyért, ezen belül a Schöpf-Merei koraszülött kórházért. Azokért az anyákért, házaspárokért, akiknek a nevezett intézmény megszűnése miatt talán soha sem lesz gyermekük, vagy koraszülött voltuk miatt egész életüket sérülten, érzékszervi, idegrendszeri, mozgásszervi károsodással élik le. Ezzel a társadalomra is pluszterhet (szociális, anyagi) rónak. Logikát ne keressünk a jelenségben, következetességet kiváltképpen ne! Az egészségügyi "reform" ezen a ponton ellentmondásba kerül önmagával! Ugyebár a legfőbb szlogen, hogy az anyagi, tárgyi, személyi feltételeket koncentráljuk, hogy a kevesebb, jó feltételekkel, adottságokkal rendelkező egészségügyi intézményekben az ellátás jobb legyen (ezért kell kórházakat megszüntetni). Akkor a koraszülött-ellátásban miért akarjuk az ellenkezőjét tenni? Ami már évtizedek óta jól működik, szétverni, amit könnyebb megtenni, mint a rendszert felépíteni. Szokás mondani: a gyermek nem kicsinyített felnőtt, speciális ellátást igényel. Ugyanúgy mondhatnánk: a koraszülött sem kicsinyített gyermek. Még az újszülött-ellátáson belül is külön terület. Hagyjuk meg és segítsük, az érintettek és az egész társadalom javára!

Dr. Nyári Mária

nyugalmazott gyermekorvos, Győr