Nem tudok nem egyetérteni Horn Gyulával, miszerint tudniillik.

A népnevelési célú pénzbeszedés ugyan fontos dolog szerintem, mint általában minden ami népnevelési célú, a fejes vonalzótól a kukoricára térdepeltetésig, mindig ráfér a népre egy kis nevelés (vagy ahogy a költő mondja, ugye: taní-tás), mert a nép egy égetnivaló kis..., úristen, hol vagyunk már megint?, holokauszt van a mi uccánkba,, delete, delete gyorsan, szóval csintalan lurkó, óra alatt zörög, közbeszól, nemi szervét társának étkezési célra ajánlja föl.

De Horn Gyulával akkor sem tudok nem egyetérteni. Kényszeresen egyet kell értenem vele. Még akkor is, ha például én (saját hatáskörben) frászt kapok az ingyen utazó nyugdíjasoktól, a vizitdíj ötletébe pedig de facto és de jure is, sőt horribile dictu szerelmes vagyok. De még ezt az érzelmemet is képes fölülírni, mint bad sectoros winchestert a Partition Magic, a Horn Gyula iránt érzett lojalitás.

Mert Horn Gyula hiteles. (Ne, ne tessenek postabankozni!) Viccen kívül. (Vagy tán még belül is.)

Ha az ember ránéz a képernyőre, és látja, hogy ott Horn Gyula van, akkor ott Horn Gyula van. A maga kicsit posztpufajkás, kicsit erópaúnjós valójában, de Horn Gyula, tudhatóan és biztosan, és nem pedig egy elcseszett, patetikus népszínmű vagy egy beszpídezett cékategóriás karakterkomikus.

Horn Gyula kétségbevonhatatlan tény. Erkölcsi tény.

Ha hülyeség van mondva, akkor hülyeség van mondva, és kész, nem pedig valami, ami majd nemsoká' egészen másképp lesz, és még csak nem is, hogy lehet másképpen, hanem lesz, biztosan.

Az utolsó magyar politikus, aki tény; akiről tudjuk, nemcsak sejtjük, hogy kicsoda. És tudjuk, hogy mire képes. (Nem kevésre. Két szó: vasfüggöny, Bokros.)

Visszasírok. Sőt. Oda-vissza. Istenem, régi szép idők!. Amikor még lehetett utálni Horn Gyulát, amikor még maga volt az ótvaros, sötét, VOR-öltönyös kádárizmus Orbán Viktor mellett abban a tévévitában!

Amikor visszasírom őt, éppen nem a kádárizmust sírom vissza, hanem a posztkádárizmust, mert boldog idő volt, amikor még úgy gondolhattuk, hogy poszt- vagyunk. Hogy hol vagyunk mostan, azt megsaccolni sem tudom.

Gyula, melegíts!