"Állásfoglalását és segítségét szeretném kérni egy olyan kérdésben, amelynek megválaszolása meggyőződésem szerint nem egyik vagy másik politikai erő érdekét, hanem a közélet normáinak tisztázását szolgálja. (...) A gyülekezési szabadságot magam is a demokrácia alapértékének tekintem, és fontosnak tartom, hogy mindenki törvényes keretek között élhessen ezzel a szabadságjoggal.

Van azonban, amit a törvény nem tilt, de a jó érzés igen. Az a tüntetéssorozat, amelyet politikusok családi otthona elé hirdettek meg és kezdtek el, ebbe a kategóriába tartozik, mert nem véleménynyilvánítást jelent (ezt erőteljes formában is el tudom fogadni), hanem megfélemlítést. Méghozzá nem a közéleti szereplők, hanem a családtagok, gyakran gyerekek megfélemlítését. Ezt nem akarhatjuk.

Tény, hogy a politikus számára a közéletet és a magánéletet nem választja el éles határ, és ezzel mindnyájunknak számot kellett vetnünk, amikor közéleti szerepet vállaltunk. De a magánélethez, a családja biztonságához fűződő jogot nem szabad és nem is lehet elvitatni senkitől, különösen gyermekektől nem.

Helyteleníteném ezt akkor is, ha történetesen nem kormánypárti politikusokról volna szó. Semmilyen politikai vélemény nem igazolhatja, hogy akár Orbán Viktor, akár Gyurcsány Ferenc, akár mások gyerekeinek apjuk vesztét követelő jelszavakat kelljen végighallgatniuk, még, ha köztudott is, hogy az ilyen végletes indulatokat soha nem a többség vallja magáénak. (...)"