Pedig elképzelésben nem volt hiány: gyökeresen új alapszabály, friss struktúra, káderek, búcsú székháztól, logótól, névtől. Úgy tűnik, hogy az eredeti tervekből szinte semmi sem fog megvalósulni, hacsak az nem, hogy ezentúl még mozgalmibb, még szociáldemokratább lesz a szocialista párt, mint eddig. Igaz, minden kongresszus után mozgalmibb és szociáldemokratább lett, mint azelőtt volt. Ja, és el ne felejtsük: a cél egy baloldali néppárt létrehozása. A különös mutatvány lényege, hogy egyszerre támaszkodik a sikeresekre és a lemaradókra. Erre mondja a szleng, hogy "rizsa".

A miniszterelnök már a nyári kormányalakításkor csalódást okozott az elemzőknek, akik azt várták, hogy megszabadul azoktól a miniszterektől, akiket 2004-ben az MSZP meghatározó emberei még rá tudtak erőltetni. Ehelyett jött a "politikus kormány" elmélet, amely ráadásként a közigazgatási államtitkárokat is eltüntette. (Vigaszdíj Gyurcsány saját, belső reformárnyékkormánya Draskovics, Bajnai, Szetey vezetésével). Az eredmény ismert, a koncepcióból annyi azonban most is akceptálható, hogy a szocialista párt korifeusainak nemcsak érteniük, hanem érezniük is kell azt a felelősséget, amelyet az átalakítás terhe ró rájuk. A frakciónak "emocionálisan" mindez már májusban értésére lett adva, ám igazán csak szeptemberben, a májusi őszödi beszéd kiszivárgásának pillanatában döbbentek rá, mit is hallottak, vállaltak.

Gyurcsány Ferenc pártbéli elképzelései tehát nem most foszlottak semmivé: ahogyan az MSZP-nek ősszel döntenie kellett, hogy vele vagy nélküle, úgy neki is - kormányzati vagy pártreform? Az egyik bennfentes szerint, amikor kiderült, hogy az elnökségen belül Steiner Pál a felelős az alapszabály kidolgozásáért, már tudni lehetett, hogy a tervezet könnyű préda lesz. A "rugalmas visszavonulás" jeleit sokan úgy értelmezték, hogy a kormányfő pártelnöki ambícióit is veszély fenyegeti, holott a parlamenti bizalmi szavazás után aligha merülhetett volna fel bármelyik potenciális vetélytársban, hogy most próbálkozzon meg Gyurcsány kiütésével. A bátor és konstruktív kritika ideje viszont eljött - a szocialista élboly tagjai a kongresszusig egyszerre fogják tanújelét adni támogatásuknak és elégedetlenségüknek, néhányan közülük pedig semmisnek fogják tekinteni a színfalak mögötti korábbi egyezségeket az elnökség majdani összetételét illetően.

A régi vágyakat könnyen elsöpörhetik az új kívánalmak, már csak azért is, mert - ahogy a miniszterelnökhöz közel állók elárulják - Gyurcsány kínosan ügyel arra, hogy káderügyekben ne kössön üzletet. "A partnerek lépéseit modellezve egyszemélyes sakkpartit játszik. A számára szükséges alkukat fejben köti meg, s csak annak eredményéről tájékoztat" - állítja egy munkatársa. Ezért, bár hívei vannak, lekötelezettjei nincsenek. Ilyenkor pedig ez utóbbiból is elkelne néhány. Talán ezért szaporodott meg az államtitkárok száma a Miniszterelnöki Hivatalban, talán egy elkövetkezendő kormányátalakításhoz szabott a lépésváltás az MSZP elnöki székéhez közeledve, s talán kalkulációk folynak már a koalíciós partner jövendő politikájával kapcsolatban is.

Magyarán nem zárul le és nem kezdődik el semmi. A helyezkedés és erőgyűjtés tovább tart. Ahogy az elnökhelyettes nyilatkozta: sem csoda, sem botrány nem lesz az MSZP februári kongresszusán.

A kapitány időt kér. Azt kap.