Egy vita tanulságai
Orbán Viktor kijelentése a baloldalon a megszokott reakciókat váltotta ki: a Fidesz felelőtlenségével veszélyezteti a jó orosz partnerséget, és ezáltal Magyarország biztonságát. Eme pártos kampány élére nem más, mint Göncz Kinga külügyminiszter asszony állt. De hogy az élet nem olyan egyszerű, arra jó példa, hogy egy közismert, önmagát jobboldaliként meghatározó publicista egy hetilapban megjelent nyílt levelében szintén elmarasztalja a Fidesz "oroszellenes" politikusait. Szerinte Magyarország Oroszországtól való függése kisebb gond, mint az Amerika által uralt világrend.
Január elején elzárták a csapokat, nem jött kőolaj. Erre rögtön elfeledkezik mindenki Orbán Viktorról. Mi történt? Hogyhogy elhallgatott az a baloldali kórus, melynek lassan egyetlen legitimációs eszköze Orbán Viktor démonizálása? Gyanítom, a válasz abban keresendő, hogy az élet meghökkentően gyorsan bebizonyította: mintha Orbán Viktor felvetése jogos lett volna. És valóban, a legkevesebb, ami megállapítható, hogy Oroszország korántsem megbízható partner, és az energiát immár rendszeresen külpolitikai doktrínájában is politikai fegyverként használja. Soroljuk: 2006-ban Moszkva a számára kellemetlen Juscsenko-vezetés ellenében elzárja a gázvezetékeket. Szintén 2006 telén meghibásodik a gázvezeték a számára kellemetlen új grúz elnök hivatalba lépése után a kaukázusi állam irányában, még orosz területen. Majd amikor egy lengyel cég megnyert egy orosz cég előtt egy litván privatizációs pályázatot egy olajfinomítóval kapcsolatban, akkor hirtelen újfent meghibásodnak még orosz területen a finomítót ellátó vezetékek. S amikor a nyersanyagot tankereken szállítható kőolajjal pótolják, máig tisztázatlan körülmények között leég a finomító. Vagy vegyük a Shell esetét a Szahalin 2 lelőhellyel, melynek kitermelői jogát hiába szerezte meg a multinacionális cég, mivel azt nem volt hajlandó átjátszani a Gazpromnak, ezért "környezetvédelmi" akadályok merültek fel a kitermelés engedélyezésében. Majd amikor a Gazprom átvette a koncessziót, a gáz kitermelése a hatóságok szerint hirtelen engedélyezhető lett. Ezek után nyugodtan állapítsuk meg: az Oroszországtól való egyoldalú és aránytalan függés biztonsági, gazdasági és politika kockázatokat rejt. Épeszű politikus mást nem mondhat. És ha nem hiszünk a magyar ellenzéknek, akkor higgyünk Angela Merkelnek, az EU soros elnökségét ellátó német kancellárnak és az EU Bizottságának, mely legutóbbi nyilatkozatában elfogadhatatlannak tartotta a vezetékek figyelmeztetés nélküli leállítását és az orosz szállításokat megbízhatatlannak nevezte.
Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter a parlament külügyi és gazdasági bizottságának összevont, január 15-i ülésen javaslatot tett egy új grémium, egy Nemzeti Energia Tanács létrehozására, melyben közösen dolgoznák ki a magyar energiakoncepciót a kormány, a parlamenti pártok és a civil szféra képviselői. Abban egyetérthetünk, hogy a kőolaj esetében az Adria vezeték, vagyis az alternatíva megléte miatt Magyarországnak volt mozgástere 2007 első napjaiban. De ugye tudjuk: a földgáz esetében nincs alternatív útvonal. Kóka Jánosnak jó oka van ilyen új kezdeményezéssel élni: ugyanis kreatívan el kell kenni azt a felelősséget, ami a Gyurcsány-kormányt terheli. Hiszen az Oroszországgal kötött átláthatatlan különalkukon alapuló energiapolitikája egyszerűen megbukott. Példa erre, hogy Kóka János a külügyi bizottság 2006. október 10-i ülésén még prioritásként kezelte a Balkánon keresztülhúzódó orosz tulajdonú "Kék áramlat" vezeték kiépítését. Szemben a közel-keleti és közép-ázsiai, vagyis alternatív beszerzési források bekapcsolását is lehetővé tevő, európai kézben tartott és szakértők szerint 4-5 év alatt megépíthető "Nabucco" vezetékkel. A "fantasztikus" üzlet abban állna, hogy a "Kék áramlat" európai elosztó központja Magyarországon lenne. Nos, ma már úgy tűnik, ha a "Kék áramlat" meg is épül, Szerbiában lesz az elosztó központ. De ez a vita arra biztos jó volt, hogy hazánk látványosan szembemenjen az európai célokkal és tervekkel. Ha nem hisznek nekem, hát engedjék meg, hogy megemlítsem Vladimir Socornak, a téma egyik legelismertebb szakértőjének, az amerikai Jamestown Foundation elemzőjének a napokban megjelent cikkét, melyben összefoglalja azt az Európában közismert vélekedést, mely szerint Gyurcsány Ferenc politikája olyannyira kétértelmű és Gazprom-barát, hogy veszélyezteti az európai szolidaritáson alapuló energetikai összefogást, beleértve a "Nabucco"-t.
Ezek után szeretném rögzíteni a Fidesz néhány alapelvét a kérdéssel kapcsolatban. Először is elutasítunk minden érzelmi alapú oroszellenességet. A Fidesz nem orosz-, hanem monopóliumellenes. Vagyis, ha a piac úgy diktálja, akkor szerezzünk be akár minden energiát Oroszországból. De legyen alternatív lehetőségünk. És ez a második pont, amihez ragaszkodunk. Alternatív energia-infrastruktúra szükséges. Ennek megteremtésében kiemelkedő szerepet vállalhat az EU, amennyiben támogatja a közös energiapolitika alapját képező összeurópai infrastruktúrát és piacot. Ezt diktálja minden logika, már csak azért is, mert verseny esetén a magyar állampolgárok olcsóbban juthatnak gázhoz. De ezt kívánja Magyarország szuverenitása is. Nincs olyan demokrata Magyarországon, aki elfogadhatja, hogy egy demokratikusan megválasztott magyar kormánnyal szemben bármilyen külföldi hatalomnak lehetősége legyen "energiafegyvert" bevetni.
Végezetül engedtessék meg, hogy még egy szempontot említsek: személyes meggyőződésem, hogy Magyarország akkor lesz képes visszaszerezni elvesztett versenyképességét és helyzeti előnyét a régióban, ha az elsők között lesz képes minél nagyobb mértékben áttérni az alternatív energiaforrásokra és energiahordozókra.
A szerző a külügyi és határon túli magyarok bizottságának fideszes elnöke