A német-török Kurnazt az amerikaiak rabolták el még 2001 őszén Pakisztánban, de a német hatóságok nemigen erőlködtek, hogy kiszabadítsák. Washington 2002-ben felajánlotta, hogy szabadon engedi, de cserébe azt követelte a németektől, hogy tartsák szoros megfigyelés alatt a nap 24 órájában. Berlin ezt visszautasította. Később már az amerikaiak is belátták,  hogy valószínűleg téves riasztásról volt szó – Kurnaz vélhetőleg rosszkor volt rossz helyen, de a szeptember 11-i terrorista akciókhoz semmi köze nem volt -, csakhogy Berlin még 2005-ben is arra biztatta tengerentúli partnereit: keresgéljenek tovább, hátha találnak valami terhelőt Kurnazra nézve. A „brémai tálib” (akinek kevés köze van a valódi tálibokhoz) így öt évet töltött Guantanamón, ahol elmondása többször megverték, megkínozták. Most perli az amerikai és a német államot is.

Kurnaz ügyét bonyolítja, hogy bár Németországban született és nevelkedett, mégsem német állampolgár (az itteni szabályok szerint a születéssel nem jár automatikusan állampolgárság, ezt kérvényezni kell: valamiért a családja ezt elfelejtette). Volt ugyan tartózkodási engedélye, de ezt folyamatosan meg kellett volna újítani. Berlin arra játszott, hogy erre hivatkozva megtagadja Kurnaztól a beutazást és kitoloncolja Törökországba. Végül Angela Merkel alatt változott meg a helyzet, a tavaly nyári stralsundi találkozón ő eszközölte ki Kurnaz hazaengedését George W. Bush amerikai elnöktől.

Az előző német kormány nehezen tudja lemosni magáról a vádat, hogy egy polgárának még az alapvető védelmet sem adta meg, miközben hangosan érvelt az emberi jogok mellett. A most napvilágra került akták szerint a német titkosszolgálat vezetése a belügyminisztériummal és  Steinmeier kancelláriaminiszterrel együtt  érvelt leghatározottabban a férfi visszatérése ellen. Az amúgy népszerű külügyminiszter hamarosan a parlament különleges bizottsága előtt kényszerül tisztázni szerepét az ügyben: ha ezt nem teszi elég meggyőzően, a posztja is veszélybe kerülhet. 

(forrás: berlini tudósítónk)