A lehetséges koalíció. Túl korai egyértelmű, sommás ítéletet megfogalmazni. Sok a kérdőjel, nem tudni, a kulcsszereplők, Kostunica jelenlegi kormányfő és jobbközép Népi Koalíciója, a Tadic vezette „nyugatos” Demokrata Párt meddig hajlandók elmenni a kompromisszum-keresésben.

A két körözött háborús bűnös, Mladics és Karadzics által terhelt EU-Belgrád viszony. Mind a szerb államelnök, mind a kormányfő megígérte, hogy folytatják Brüsszellel a tárgyalásokat az Európai Unió felé való haladásról, és hogy Hágával, a nemzetközi törvényszékkel teljes mértékben együttműködnek. Hogy ez a gyakorlatban a választásokat követően hogy fog kinézni, nem tudom. Ha Vojiszlav Kostunica marad a miniszterelnök, a fenntartásaim is megmaradnak. Hogy miért nem tudják elfogni és Hágának kiszolgáltatni a két háborús bűnöst? Feltevésem szerint a rendőrség nem dolgozik túl keményen, hogy elkapja őket. Még 3-4 évvel ezelőtt is nagyjából tudtuk, hol bujkál a két ember. Azóta gyakorlatilag nincs hír róluk.

A gazdasági helyzet. Vállalati szinten jobb lett, az átlagfizetések, a nyugdíjak nőttek a két-három évvel ezelőtti állapothoz képest. Ám nagy az infláció. Túl sok a nemzetközi probléma, ami kihat a belső gazdasági helyzetre. Gondoljon Koszovóra, amiről beszéltünk: Hágára, Brüsszelre, az Európai Unióra. És a főgond: nincs politikai stabilitás. Ha lenne, felgyorsulnának a külföldi beruházások, javulna a helyzet.

Koszovó. Csaknem teljes az országban a konszenzus, hogy Koszovónak Szerbián belül kell maradnia. Csak néhány kisebb, liberális párt véli úgy, hogy Koszovó nem éri meg mindezt a bajt és jobb lenne, ha lemondanánk róla. Az ország vezetőinek nagy része azonban tisztában van vele, hogy Koszovó forró krumpli. És ha deklaráltan Szerbia része is marad, mit kezdenek vele? A helyzet eléggé lehangoló, sajnos egyelőre csak rossz megoldásokat látok, amelyeken mindkét fél veszít.