Elkészült a szaktárca felkérésére az egészségügyi reform utolsó nagy fejezete, a több-biztosítós modellről szóló javaslat. A munkaanyagot Mihályi Péter, az Államháztartási Reformbizottság egészségügyi munkacsoportjának vezetője készítette. A dokumentum egyebek mellett azt javasolja a kormánynak, hogy az ellátórendszer átalakítása mellett mielőbb lásson hozzá a finanszírozás piacosításához. A holland, a német, az osztrák, a svájci és szlovák biztosítói modell rendszereit vegyítő magyar adaptáció alaposan fölbolygatná a járulékfizetés rendszerét, s átszabná az ellátásokhoz való hozzáférést.

Az üzleti biztosítók már ez év júliusától szerepet kapnának az új, háromszintű biztosítási rendszer finanszírozásában. Ennek első lépéseként háromelemű biztosítási csomagra bontanák az ellátásokat. Az első és a harmadik pillért továbbra is az állami egészségbiztosító működtetné, míg a második pillért - ide kerülne az előbbiekből kimaradó szolgáltatások, valójában az ellátások zöme - az üzleti biztosítók kapnák meg. A második csomaggal kapcsolatban az üzleti biztosítók szabadon alkalmazhatnának szolgáltatási korlátokat, de kínálhatják eltérő áron saját csomagjaikat is a tagjaiknak.

Az első, az OEP-nél maradó csomag tartalmát a népegészségügyi szűrő- és orvosi vizsgálatok képeznék. Ide sorolnák a vérellátást, a klasszikus járványügyet, a szenvedélybetegségek gondozását, a terhesgondozást, az iskolaorvosi hálózatot, a védőoltásokat. A munkaanyag készítője a döntéshozókra bízná, hogy e pillérbe tartozzanak-e vagy sem a pénzbeli (táppénz, baleseti, rokkantsági, anyasági) ellátások.

A harmadik - szintén az OEP-nél maradó - csomagba a nagy értékű műtéti beavatkozások, a szervátültetések, a rák gyógyításánál alkalmazott beavatkozások, a koraszülöttek bonyolultabb esetei, az időskori ápolás, valamint a járó betegek drága gyógyszereinek támogatása kerülne. S noha úgy tűnik, a legsúlyosabb betegségek költséges terápiája így továbbra is mindenki számára elérhető, a gyakorlatban az OEP évente csak meghatározott esetszám kezelését vállalná fel. A szelekció szempontjait azonban a javaslat nem részletezi.

A tervezet készítője azzal számol, hogy e két csomag tartalmát tételesen meg lehet határozni, s ami ezekből kimarad, a biztosítókhoz kerülne. Az előzetes kalkulációk szerint ez lényegében az ellátások nagy többsége, azaz a befizetett járulékok nagyobb hányadát a profitérdekelt részvénytársaságok kezelnék, az ellátási költségeknek mindössze 30 százaléka maradna az állami egészségbiztosítónál.

A befizetők évente egyszer választhatnának biztosítót. Szabadon dönthetnek arról, hogy ki vásárolja meg számukra a második pillérbe tartozó ellátásokat. Az új rendszer kíméletlenül bánna a "potyautasokkal", a napi, rutinszerűen igénybe vett orvosi szolgáltatásokat ugyanis az ellátók megtagadhatnák mindazoktól, akiknek nincs jogviszonyt igazoló kártyájuk.

A javaslat új alapokra helyezi a járulékfizetést és a jogosultság szelekcióját is. A béreket bruttósítanák, és a járulékok megfizetése a munkaadó helyett a munkavállalót terhelné. A befizetések egyéni számlára kerülnek. A nyugdíjasok hosszabb távon járulékfizetővé válnak, a 18 éven aluliak, a gyesen, gyeden lévők, a regisztrált munkanélküliek után az állam fizet. A munkanélküli-ellátásból már kiszorult felnőtteknek vagy a munkaerőpiacra belépni még nem tudóknak a közgyógyellátás keretén belül az önkormányzatok vásárolnának egészségbiztosítást. A járulékokat kezdetben az Apeh, később már az új biztosítók és az OEP szedné be.