Minden kétséget kizáróan?

A Fővárosi Bíróság hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság azok ellen hozott ítéletét, akiket a rendőrök október 23-án állítottak elő egy be nem jelentett tüntetésen való részvétel miatt (Felmentett október 23-i "rendzavarók", január 8.).

A gyülekezési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog - és annak is kell maradnia. A liberális demokratikus társadalmakban ez nem is vitatható. Mostantól pedig Magyarországon az ezzel történő visszaélés sem. A jogerős döntés írásos indoklása szerint a gyülekezési jog előzetes bejelentés nélküli gyakorlása bár nem jogszerű, nem minősíthető sem bűncselekménynek, sem pedig szabálysértésnek. De hol van a nem jogszerű, de megengedett cselekvés határa. Nem tudom, lehet, hogy ez valahol definiálva van, de nem hiszem, hogy taxatíve fel is lenne sorolva, mivel nem is sorolható fel.

A jogi paradoxon szép példája a szabálysértési törvény azon rendelkezése, hogy a gyülekezési joggal való visszaélés címén csak a be nem jelentett rendezvények szervezőit rendeli büntetni, azok résztvevőit nem. A Fővárosi Bíróság jogszerűen járt el erre a passzusra hivatkozva. A labda (vagy a forró fasírt) a jogalkotók asztalára került: tessék körültekintőbben jogot alkotni! Azt persze a fővárosi bírák is tudják, hogy nem lehet tökéletes, a jogalkotás szabályainak megfelelő leírását adni annak, hogy miként bizonyítható, ki a szervező és ki az "ártatlan" - bár önszántából - résztvevő. Vagy talán a kör SMS-ben egymást beszervezők közül csupán az első a szervező, a többi mind önkéntes résztvevő? Vagy: egy civilszervezet jogszerűen használt termében egyhangúlag (ami még bonyolultabb: többségi döntéssel) elfogadott, eleve zavargásra felkészítő határozatért csak a szervezet vezetői a felelősek, vagy netán az azt elfogadó tagok is? Ne higgyék, hogy ez szőrszálhasogatás. Amennyiben a Fővárosi Bíróság döntése fennmarad, azt egy közepesen felkészült ügyvéd is úgy használja fel, ahogy akarja. Mert jogosnak kell vegyük, hogy valaki puszta ottlétével még semmiféle jogsértést nem követett el. Az engedetlenség (hogy valaki felszólításra nem hagy el egy területet) soha nem büntethető. Csakhogy: minden magatartás a környezete, a körülmények vizsgálata alapján minősítendő. A "csak ott van" polgár vagy a rendőr joga-e eldönteni, hogy akadályozza vagy sem a rendőrt más irányú, a közrend és a közbiztonság érdekében végzett teendőiben? Vagy el tudja képzelni valaki azt a komédiába illő helyzetet, hogy a "csak ott van" és a rendőr - kizárólag az írott jog és az azt magyarázó bírósági döntések betűi és szelleme alapján - egymást meggyőzve megvitatják, hogy a közrend és a közbiztonság ügye forog-e fenn, vagy sem?

Szeitz János

Budapest

Állítás és cáfolat

Egy velem készült rádióinterjúra hivatkozva az utóbbi időben néhány Népszabadság-beli írásban úgy emlegetnek, mint aki támadja a marxizmust és ki kívánja iktatni annak kutatását. Aki így értette az általam elmondottakat - félreértette szavaimat.

Az interjúban - úgy vélem - félreérthetetlenül és egyértelműen a totalitárius rendszerekről szóltam. Ezt először a 80-as években az Élet és Irodalomban fejtettem ki egy Nógrádi Gábornak adott interjúban, és azóta számos alkalommal, többek között a Mindentudás Egyetemén elhangzott előadásomban is.

A marxizmus mint filozófia, közgazdasági eszmerendszer támadása vagy védelme azoknak a dolga, akik értenek hozzá: a filozófusoké és a közgazdaságtan tudósaié. Én csak azt képviselhetem tudósként a Magyar Tudományos Akadémia elnökeként is, hogy a marxizmus - mint gondolati rendszer - a tudományos kutatás és elemzés világába tartozik. Kutatása, hatásának elemzése jelenleg is szerepel számos, MTA által támogatott kutatócsoport tevékenységében, így a filozófiai, jogtudományi, irodalomtudományi és közgazdaság-tudományi intézeteinkben. Személyes kezdeményezésemre rendeződött megnyugtatóan az akadémiai kutatóhálózaton belül a marxista Lukács György örökségét gondozó archívum működése.

Lehet velem egyet nem érteni és támadni azt, amit a köz dolgairól gondolok vagy képviselek. Majd megvédem magam, ha tudom. De nem szerencsés azt felróni nekem, amit nem gondolok vagy nem képviselek. A tolerancia és a kutatás szabadsága számomra nem egyszerűen morális elv (az is!), hanem annak a felismerése is, hogy a sikeres és eredményes kutatóhelyi tevékenységnek meghatározó eleme a különféle tudományos iskoláknak, gyakran egymással is vitában álló irányzatoknak a természetes együttélése.

Vizi E. Szilveszter

a Magyar Tudományos Akadémia elnöke

Ady a vádlottak padján?

Ha nem volna jogállami abszurdum, akár komikus is lehetne a vöröscsillag-perek ügye.

Az ügyészség fáradságot és költséget nem kímélve újra és újra bíróság elé viszi az "önkényuralmi jelképet" használókat, ezúttal sokadszor Vajnai Attilát - írják a lap december 16-i számában (Önkényuralmi jelképek: színvak hitvita?). Ha a jelenlegi jogi helyzetet egy mondatban lehetne összefoglalni, akkor megállapítható, hogy a Btk.-nak a közösség elleni izgatást, a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletkeltést tiltani és szankcionálni kívánó 269. §-át a jogalkalmazás során alkotmányellenes módon nem érvényesítik, ezzel egyidejűleg a szerintem alkotmányosan legalábbis aggályos 269/B § alapján, mely a tiltott jelképek használatának tilalmára vonatkozik, ismételten vádat fogalmaznak meg az ügyészségen.

Sajnálatos módon ennek mintegy igazolást ad az Alkotmánybíróság 14/2000-es határozata, mely alkotmányosnak ítélte a jogszabályt. A téma ellentmondásosságának bemutatására érdemes összevetni azt a jogértelmezést, melyet ez a határozat tartalmaz, azzal a joggyakorlattal, mely a közösség elleni izgatás esetében általánossá vált.

A jogszabály és az említett AB-határozat vonatkozásában most tekintsünk el attól, hogy a különböző jelképek és a mögöttes eszmék összemosása, egy kalap alá vétele önmagában megalapozatlan és történelmietlen, maradjunk az általánosító indoklásnál. A határozat szerint a jelkép látványa félelmet kelthet, számolni lehet azzal is, hogy "súlyosabb bűncselekmény is megvalósulhat a jelképhasználattal". Az indoklás tehát feltételezésből indul ki. Feltételezi, hogy pl. a vörös csillag viselője esetleg súlyosabb bűncselekményre készül (gondolatolvasás a nyomozati eljárásban?). Valójában azonban az is elképzelhető, hogy viselője Ady Endrére gondol ("Mióta ember néz az égre, vörös csillag volt a reménye"), esetleg József Attilára ("az Ember vörös csillaga"). Ne adj' isten, csak az ismert sörmárkát kívánja reklámozni.

Nézzük az érem másik oldalát: a rendőrség, ügyészség, bíróság nem tartja bűncselekménynek egyebek között a cigányirtó játék működtetését, a zsidóság kirekesztésére szóló nyilvános felhívást, náci, hungarista könyvek kiadását, terjesztését és propagálását, melyek között olyan is van, mely a zsidóság megsemmisítését tekinti megoldásnak stb. Legutóbb a rendőrség belső honlapján közzétett cigányellenes szövegek esetében nyilvánította ki az ügyészség, hogy nem történt bűncselekmény. És a példák sorolhatók. (Megemlíthetem a név szerint felsorolt újságírókat, politikusokat, bírókat durván megfenyegető "rendszerváltókat" is.) Az alkotmányellenes jogalkalmazás szerint "a véleménynyilvánítás szabadsága csak akkor korlátozható, ha az erőszak nyilvánvaló, közvetlen és bizonyítható veszélye áll fenn." Ennek a hivatkozásnak természetesen semmiféle jogi alapja nincsen.

A következtetés tehát: egy esetleges, bizonyíthatatlan szándék akár alaptalan feltételezése esetében is büntetni lehet egy eszme (ráadásul egy félreértelmezett eszme) jelképének használóját akkor is, ha ezen túlmenő cselekményt nem követ el, ha semmiféle jel nem utal a feltételezett szándékra, miként erre a körülményre egyébként fenti AB-határozathoz írt különvéleményében Holló András és Kukorelli István is felhívta a figyelmet. Ezzel szemben azt, aki nagy nyilvánosság előtt szóban és/vagy írásban rasszista, gyűlöletet keltő kijelentéseket tesz, emberek meghatározott csoportjai ellen erőszakos cselekményre buzdít, bűncselekmény hiányában fel kell menteni!

Egy kézen nem lehetne megszámolni, hogy az alkotmány hány előírását sérti ez a jogfelfogás.

Kerekes Ottó

Budapest