Nem sikerült megállapodni az erre az évre ajánlott bruttó keresetemelésről az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) tegnapi ülésén sem - pedig a szakszervezetek rendkívül nagy engedményt tettek. A hónapok óta tartó béralkuban először közeledett a felek álláspontja annyira, hogy legyen esély - a jövő péntekre tolt folytatáson - a megállapodásra.

Az OÉT ajánlása a most folyó ágazati és munkahelyi béralkukban irányadó: elvben az országos ajánlás a kiindulópontja a tárgyalásoknak, igaz: ettől bárki szabadon el is térhet. A vitázó felek maguk is úgy vélik: ha január végéig nincs egyezség, értelmetlen tovább beszélgetniük egymással - addigra ugyanis a konkrét keresetemelésekről a legtöbb munkahelyen döntés születik.

A megállapodási kényszert fokozza, hogy egyre nagyobb a vita az OÉT szerepéről: a köztársasági elnök ugyanis alkotmányossági aggályait fogalmazta meg azzal kapcsolatban, hogy a tanácsban olyan szervezetek is képviseltetik magukat, amelyek demokratikus legitimációja megkérdőjelezhető. Emiatt Sólyom László nem írta alá az OÉT-ről szóló törvényt. A legitimáció megkérdőjelezése egyes érdek-képviseleti vezetőket arra késztetett, hogy bizonyítani próbálják: az érdekegyeztetés mai rendszerének milyen fontos a feladata. Ezt szolgálná a bérmegállapodás is - csakhogy ez nem akar megszületni.

A vitát a szakszervezetek és a munkáltatók folytatják egymással, a kormányzati oldal - mint általában ilyenkor mindig - semleges, és azt hangoztatja, a két fél egyezségét elfogadja. A szakszervezetek eredetileg 13-15 százalékos keresetemelési javaslattal kezdtek, ehhez képest a munkáltatók 3,5 és 6 százalékot akartak volna. A kormány 6-6,5 százalékot ajánlott, majd egy 5,5 és 9 százalék közötti sávot is bemondott, hogy segítse a két ellentétes oldal közeledését. Ez tegnapig nem látszott sikeresnek: a szakszervezetek 8-11 százalékra mentek le korábban, a munkáltatók viszont 4-7 százalékon ragadtak, így közös pontja sem volt az ajánlatoknak.

A köztársasági elnök kifogásai azonban meghozták a tárgyalási kedvet: tegnap a munkáltatók már 4-8 százalékos sávval kezdtek, míg a munkavállalói érdekképviseletek arról beszéltek: számukra csak az elfogadhatatlan, ha a keresetemelési ajánlás a várt (6,3 százalékos) inflációnál jóval kisebb számot tartalmaz. Aztán a munkáltatókkal folytatott zártkörű eszmecsere után ki is mondták: számukra elfogadható a 6-9 százalékos ajánlás. (Az ajánlás általában a bruttó keresetek emelésére vonatkozik, és többnyire sávos.) Ez azért jelentős engedmény, mert a szakszervezetek most először fogadják el, hogy a nettó keresetek reálértéke csökkenni fog az idén. A járulék- és adóterhek emelkedése után ugyanis a bruttó fizetés 7-8 százalékos emelése legfeljebb 5,5-6,5 százalékos növekedést jelent nettóban, vagyis inflációt nem feltétlenül elérő mértéket.

Mindez a munkáltatókat nem hatotta meg: ők ragaszkodtak a 4-8 százalékos sávhoz, vagyis ahhoz, hogy még a bruttó kereseteknél se határozzák meg az inflációt elérő emelést ajánlásként. Ez a szakszervezetek számára elfogadhatatlan - bár azt kétségtelenül előrelépésnek ítélte mindenki, hogy az ajánlatoknak már legalább közös halmazuk van. A jövő héten ezért van esély az egyezségre is - leginkább akkor, ha nem egy emelési sávot, hanem egyetlen ajánlott átlagos emelési mértéket határoznak meg (valahol 6 és 7 százalék között).

Igaz, ez utóbbinak is megvan a kockázata: az, hogy nem teljesül - ami tovább csorbítja az OÉT megtépázott tekintélyét. Szó mi szó: az eddigi bérajánlásokat a piac nem feltétlenül követte. Az elmúlt tizenöt év alatt 14 esetben született országos béremelési ajánlás (csak a Bokros-csomag évében, 1995-ben nem), ám ezt csak négy esetben sikerül nagy nehezen betartani. Tíz év alatt a béremelések nagyobbak voltak, mint arról az OÉT-ben megegyeztek, ami annyit is jelent, hogy az érintett szervezetek a helyi szintekre nem igazán tudták levinni a makroalkut.

A keresetek növekedésére tett OÉT-ajánlások teljesülése

Forrás: SZMM, *első háromnegyed évi adat