A jó, a szép és a bizonytalan
A legérzékletesebben ezt a nézetet Charles Dallara, az Institute of International Finance igazgatója képviselte, aki azt fejtegette, hogy miközben az USA gazdasága várhatóan lassul az ingatlanpiaci fellendülés visszafordulása miatt, addig Kína, Latin-Amerika és a kelet-közép-európai térség is kiugróan jól teljesít. E feltörekvőnek nevezett piacokra háromszor annyi tőke érkezett, mint akár csak négy évvel ezelőtt, azaz ötszázmilliárd dollár, mert az alacsony kamatok miatt pénzbőség van. Csakhogy ez az állapot valószínűleg nem tartható fenn.
Feszültségek terhelik a nemzetközi kereskedelmet - folytatta Dallara -, s az új, demokrata többségű kongresszus megnyilatkozásai alapján készen áll arra, hogy protekcionista eszközökkel szerezzen érvényt érdekeinek. A közép-európai térségben is populista kormányzati magatartás észlelhető. Az érőben lévő demokratikus intézmények nem kényszerítik ki időben a döntéseket, csak ha már nagy a baj. Fegyelmezetlenség tapasztalható a költségvetések összeállításakor, erre különösen jó (vagy inkább rossz) példa Magyarország, míg Lengyelországban és Szlovákiában is hátrálni látszanak a reformok. Oroszországban a demokratikus intézmények gyengülése mellett erősödik a politikai stabilitás, de a gazdaságnak csak az energiaszektora fejlődik, egyebekben érdemi változás alig észlelhető.
Az ezt követő vitákban aztán további árnyalt részletekkel bővült a kép. A provokatív címet viselő egyik eszmecserén - Lengyelország káros uniós csatlakozása - aztán a résztvevők a témának éppen az ellenkezőjét bizonygatták, hogy tudniillik a meghökkentő politikai retorika mindeddig nem tett kárt a jól teljesítő, egyensúlyi pályán növekvő gazdaságban, a mezőgazdaságból élők még sohasem kerestek annyit, mint most, hála az EU-alapoknak, s aki akar, szerencsét próbálhat külföldön. Sokan el is mentek. Más fórumokon nagyjából ugyanezt mondták Szlovákiáról, s igen kedvező benyomást tettek a befektetőkből álló hallgatóságra a román és a bolgár szakemberek.
Pénzügyi válság felé rohan-e Közép- és Kelet-Európa? címmel a záróvitát hirdették meg, ám az érdeklődőknek csalódniuk kellett, a kicsit bulvárosra hangolt kérdésre az elemzők egyértelmű nemmel válaszoltak. Kivéve Magyarország esetét. E tekintetben megosztottak voltak. Hatvan százalék esélyt látott ugyanis egy krízis kipattanására Maya Bhandari, a Lombard Street Research kutatója, míg a felvetést is elutasította Thomas Laursen, a Világbank varsói irodájának vezetője, aki azért megjegyezte, hogy a reformok következetes végrehajtása előfeltétel.
Nos, éppen erről győzködte hallgatóságát egy másik előadáson Draskovics Tibor, az államreformért felelős kormánybiztos, aki azt mondta: ne higgyenek a kormánynak. A közönség derültségét hallva rögvest hozzátette: a tetteknek, a tényeknek higgyenek. Az utóbbi évek hitelvesztése után ez jól hangzott, főként hogy az intézkedések a végrehajtás határidejét is rögzítve születnek meg. A hallgatóságot persze biztosan elgondolkodtatták Hamecz István jegybanki igazgató szavai - amelyekkel Draskovics finoman hol egyetértett, hol vitázott -, hogy a magyar tapasztalatok arra is intenek, a politikai ciklusok miatt lazulhat a fegyelem, gyengülhet az elkötelezettség, időről időre újra kell kezdeni a kiigazítást, ezért jobb lenne például az alkotmányban rögzíteni bizonyos ésszerű pénzügyi arányokat, korlátokat. Peter Svoboda, az Erste alapkezelője viszont leszögezte: ő bízik a kiigazítás sikerében.
A szilárd pénzügyi alapok fontosságát hangsúlyozták abban a panelben is, amelyben Surányi György, az Intesa Sanpaolo bankcsoport közép- és kelet-európai regionális elnöke vezette a vitát. Itt nagyon világosan fogalmazta meg Zdenek Túma cseh jegybankelnök - amit másutt úgy értékeltek, hogy a kis balti országoknak sürgető az euró bevezetése, a nagyobb országoknak meg nem -, hogy Prága sohasem mondta: a közös pénzt, amilyen gyorsan csak lehet, át kellene venni. A döntés ugyanis gazdasági és politikai, meg kell várni, míg a feltételek valóban létrejönnek. A közönségből érkező, s az infláció és az MNB viszonyát érintő kérdésre egyetlen magyar résztvevőként Surányinak kellett válaszolnia, aki azt fejtegette, hogy miután a pénzügyi egyensúly minden téren erősen torzult, nem lehetett az infláció elleni csatát megnyerni, az áremelkedés ütemét csak rövid időre, mesterségesen lehetett leszorítani, a forint erőltetett felértékelésének költséges politikája árán.
Összességében a viták legtöbb résztvevője arra számít, hogy öt év múlva dinamikus lesz a térség, ahol a bérek gyorsan zárkóznak fel, és korszerűsödnek az intézmények. A befektetők számára azonban nem csak az uniós tagok vagy tagjelöltek léteznek. Törökország, Oroszország, Kazahsztán, sőt a bátrabbak számára Fehéroroszország is ígéretes. Az alapkezelők szerint elsősorban három területen érdemes nyüzsögni: az infrastruktúra-fejlesztésekben, a technológiai ágazatban és a szolgáltatásokban, főként az egészségügyben, hiszen az erősödő középosztálynak lesz elég pénze arra, hogy a magánrendelőket, -kórházakat igénybe vegye. Ezt a folyamatot a biztosítók is egyre nagyobb érdeklődéssel követik.
Az egyik legnagyobb üzlet manapság az óriásplakát Moszkvában - említette érdekességként Jack Barbanel, a Moorgate Capital Management vezére. De sietni kell, mert a Rupert Murdoch sajtómágnás nevével fémjelzett News Corp. már betette a lábát.
S még ennyi szép hallatán is akadtak elégedetlenkedők.
