Ha valaki egy hete az utcán bárkit megkérdezett volna: szerinte a villamosenergia-ipar dolgozói kapják-e olcsóbban az áramot, mint ő, a többség alighanem legyintve azt mondja, ez legfeljebb a szocializmusban lehetett így, nem a multik kezébe került magyar energiaszektorban.

Azt ugyanis még másodikra is elég nehéz felfogni, hogy a villamosenergia-ipar magáncégeinél dolgozóknak, valamint az iparág összes nyugdíjasának miért is ad az állam kedvezményes tarifájú áramot. Ráadásul úgy, hogy ennek az árát a többi fogyasztónak kell megfizetnie. Mi közöm nekem az áramszolgáltatók alkalmazottainak nyújtott juttatásokhoz? Nem az a hajmeresztő, hogy ezt a kedvezményt el akarják törölni, hanem az, hogy ez hatósági tarifaként még létezik.

Az egykori állami cégeknél dolgozók állami kiváltságának megtartása teljesen idejétmúlt gondolat. Vagy vezessük be az egykori állami téglagyárak dolgozóinak az államilag garantált olcsó falazóblokkot, nekem meg a félárú Népszabadságot.

De ha a kapitalizmusban játszunk szocializmust, akkor semmi sem ilyen egyszerű. A bökkenő ugyanis az, hogy az áramiparban foglalkoztatottak e kedvezmény tudatában dolgoztak és dolgoznak az ágazatban - nekik édes mindegy, hogy ez a juttatás honnan jön, és ki fizeti. Ők csak azt látják majd: azzal, hogy nő a villanyszámlájuk, csökken a jövedelmük. Számukra ez ugyanolyan, mintha máshol a cégvezetés nem ad tovább ebédjegyet. Természetes, hogy nem tűrik bambán jövedelmük csökkenését.

De hol reklamáljanak? Ha például az adójogszabályok miatt csökken a nettó jövedelem, akkor alapesetben nem a Pénzügyminisztérium előtt tüntet a munkahelyi szakszervezet, hanem a vállalatvezetésből igyekszik olyan béremelést kisajtolni, hogy mégis megmaradjon az addigi nettó.

Az áramipar dolgozói most igyekeznek visszarúgni ezt a labdát az állam térfelére, miközben az érintett magáncégek próbálnak pályán kívül maradni. Pedig előbb-utóbb alighanem ők is kénytelenek lesznek pályára lépni. A dolgozók ugyanis rajtuk is megpróbálhatják behajtani elvesztett kedvezményeiket. Ha pedig a társaságok valamiképp kompenzálják dolgozóikat, akkor megnövekedett működési költségekre hivatkozva áramáremelést követelhetnek az államtól.

Ha pedig ez még kevés lenne, akkor ott vannak azok az egykori dolgozók, akik jószerével nyugdíjuk részeként kalkulálhattak ezzel a kedvezménnyel. Ők mit csináljanak? Nekik most mondjuk azt, hogy buktak néhány évtizedet?

Sok drót van ebben a dobozban, és akármelyikhez nyúlnak, kivágja a biztosítékot. Macerás villanyszerelői munka, de visszacsukni azért már nem kellene.