„Ha valakit bíróság elé kellene állítani a népirtásért, az az akkori francia miniszterelnök… Ebből megtanulnák az európaiak, hogy nem vagyunk tökkelütöttek, és pontosan tudjuk, miképpen tették Afrikát kormányozhatatlanná, hogy aztán kizsákmányolják természeti kincseinket” – olvassuk a Kigaliban megjelenő New Times újévi vezércikkében.

Jean-Louis Bruguière párizsi vizsgálóbíró nemzetközi körözést adott ki kilenc ruandai vezető ellen, mert őket tartja felelősnek egy tizenhárom évvel ezelőtti merényletért. 1994-ben repülőgép-szerencsétlenségben életét vesztette Juvenal Habyarimana, Ruanda akkori, hutu elnöke, valamint Cyprien Ntaryamira, a szomszédos Burundi államfője, és a francia személyzet. Bosszúból a kormányzó hutu vezetők irtóháborút indítottak a tutszi többség ellen. A tutszi fegyveresek sem maradtak adósok. Száz nap leforgása alatt több mint nyolcszázezer ember halt meg, elsöprő többségükben békés polgári lakosok. Nyolc évig tartó vizsgálódás nyomán Bruguière bizonyítva látja, hogy azt a bizonyos repülőgépet felrobbantották, éspedig a tutszi felkelők vezetőinek utasítására.

Paul Kagamé elnök a párizsi Le Figarónak nyilatkozva tagadta, hogy szerepe lett volna az 1994-es merényletben. „De tegyük fel, hogy volt – folytatta. – Na és? Habyarimana diktátor volt. Miért érinti meg oly nagyon Franciaországot és Bruguière bírót egy diktátor sorsa, és az egymillió halotté miért nem?”

A Le Monde szerint a mai ruandai vezetés a polgárháború áldozatainak emlékéből meríti legitimitását, és ezért érinti különösen érzékenyen a párizsi vizsgálóbíró végzése. A cikkíró, Philippe Bernard nem tartja elsöprő erejűnek a ruandai vezetők ellen szóló bizonyítékokat, de úgy gondolja, megérnének egy szembesítést a gyanúsítottakkal.

Csakhogy erre semmi esély. Franciaország szövetségesei egy szóval sem rosszallották a kigali francia nagykövet kiutasítását. Sőt, Kagamé elnököt nyomban ez után részesítette igen tiszteletteljes fogadtatásban Tony Blair brit miniszterelnök és Erzsébet királynő. A párizsi elemző úgy ítéli meg, hogy a válságból lassan kikecmergő „nagytavi országok”, a volt Belga-Kongó, Kenya, Zambia, Uganda, Burundi és Ruanda kegyeiért máris megindult a potenciális gazdasági partnerek versengése.

Bruguière bíró gyanúsítottjait nemhogy az Interpol többi állama nem hajlandó elfogni, de maga a francia állam sem tesz semmit az ügyben. A Le Monde úgy látja, senkinek sem áll érdekében megbolygatni a múltat. Fő a békesség, legfeljebb eggyel több politikai gyilkosság marad örök rejtély.

De hiába Párizs minden óvatossága: Kigali folytatja a szellemi szabadságharcot. „Kagamé elnök a helyes irányban indult el, amikor megszakította a diplomáciai kapcsolatot Franciaországgal, és példáját mindazoknak követniük kellene, akik vállukon viselték a múltban a fehér ember nyűgét, elszenvedték fennhéjázását és erőszakoskodását” – zárja ünnepi vezércikkét a New Times.