Mi csak zenéltünk
Az Ektomorf épp most készül egy kilenc országot, köztük Angliát és Németországot érintő európai turnéra, a formálódó idei év tervei között pedig egy amerikai körút is szerepel. Mi-után itthon hiába próbálkoztak, az együttes három éve kötött szerződést a stílus legnagyobb külföldi kiadójával, a Nuclear Blasttal, aminek most már számtalan kézzelfogható eredménye van. Bár a tagok többsége egy ideje újra Magyarországon él, az országban alig-alig koncerteznek. Ma este az A38-on egy év szünet után lépnek fel ismét itthon, a Replikával, a Cadarveresszel és a Gire-rel felelevenítenek egy régi közös turnét.
- Amikor tizenévesen megismerkedtem a keményebb zenékkel, gitározni tanultam, és elkezdtem megírni az első dalaimat, szinte mindenki azt mondta, ugyan, úgysem lesz belőled semmi, az iskolát sem fogod befejezni. Még akkor is folyton falakba ütköztünk, és megbélyegeztek minket, amikor az első lemezeink sikeresek lettek - mondja Farkas Zoltán, az együttes énekese.
Az Ektomorfot 1994-ben öccsével, Farkas Csabával alapították egy kis településen, Mezőkovácsházán. Később csatlakozott hozzájuk Szakács József és Schrottner Tamás, akik ma is tagok. Bár hamar népes rajongótáboruk alakult, úgy érezték, itthon nem tudnak tovább lépni, és ennek egyik oka az, hogy cigány származásúak. - De nem adtuk fel, hittem benne, hogy sikerül. Még angolul sem tudtam, egy ismerős fordította le a harmadik albumunk, a Kalyi Jag egyik dalát, én meg fonetikusan megtanultam és felénekeltem a szöveget. Ezt kiküldtük Németországba, és az egyik kiadó visszajelzett, hogy esetleg érdekelné az anyag. Erre a fiúkkal összepakoltunk, és egy fillér nélkül kiutaztunk. Berlin leghírhedtebb negyedében laktunk, egy csomó török meg arab vendégmunkás között, és néha ennivalóra sem volt pénzünk. Egy spanyolgitárral zenéltünk össze némi pénzt, a kisebb-nagyobb koncertjeinkért kapott összeg ugyanis általában a "menedzserünk" zsebében landolt. Már majdnem feloszlottunk, amikor egy helyi metálfesztiválon hallotta a koncertünket a Nuclear Blast egyik embere, és szerződést ajánlott, amelyet 2003-ban alá is írtunk. Aztán valahogy kialakult minden, pedig nem is arra figyeltünk, hogy karriert építsünk. Mi csak zenéltünk.
A legnagyobb metálkiadó sem jelentette persze azt, hogy a közönség és a kritikusok azonnal az egekbe emelik a fiúkat. A 2003-ban megjelent Destroy című albumot a kritika fanyalogva fogadta, a kiadónak kevésbé tetsző következőből, az Instinctből viszont 35 000 darab kelt el Európa-szerte (ne feledjük, itthon akkoriban tízezer után arany, húszezer után platinalemez járt, ma pedig már ehhez hétezer-ötszáz és tizenötezer eladott korong is elég). Legutóbbi, tavaly október végén megjelent korongjukból alig két hónap alatt is majdnem tízezer darab fogyott, a kritikák nagy része pozitív. És persze sorra kapták a koncertfelkéréseket, a Kreator, a Children of Bodom és a Fear Factory előzenekaraként bejárták egész Európát, most pedig a már említett önálló turnékra készülnek.
A siker egyik oka sajátos stílusuk lehet. Előszeretettel sorolják őket például a thrash metál kategóriába, a dalok nagy részét jegyző Zoltán azonban azt mondja, ez egyszerűen az ő zenéje. - Persze, valamilyen szinten metált játszunk, de számtalan más hatás érezhető a dalainkon. Mindig is szerettem a cigányzenét, mert fantasztikus tüzet éreztem benne, és a dalok a legbrutálisabb fájdalmat is képesek voltak kifejezni. Először a Kalyi Jag albumnál szőttem bele cigányzenei elemeket a dalokba, bár tudtam, hogy sokan elutasítanak majd emiatt. Mára egy kicsit nyitottabb lett a zenénk, például indiai dallamok, hangszerek is hallhatók az új albumon. De megmaradtak a cigány gyökerek is, kaptam például egy ősrégi kazettát, amin egy idős cigány nő énekel, meg kisgyerekek, és ezeket beleszőttük a dalokba. A mi zenénk erővel van tele, amelyet a harag táplál. Az a harag, amelyet amiatt érzek, hogy néhány ember butaságból előítéletes lesz, és elutasít azért, mert cigány származású vagyok. Ugyanakkor a rajongóinktól tudom, hogy a dalaink erőt adnak azoknak, akik ugyanezt élik át. És a tudat, hogy a zenénkkel segítünk másoknak, nekünk ad erőt, hogy folytassuk.
