Emlékmise miatt tiltakozik Bessenyei özvegye
Két éve, amióta férjem, Bessenyei Ferenc, a Nemzet Színésze, "a XX. század színjátszásának meghatározója" (Czenner Mihály színháztörténész) távozott tőlünk, egy jól körülhatárolható csoport azon mesterkedik, hogy ha már életében nem tudtak, legalább halála után a nyilvánosság előtt mint Bessenyei Ferenc legjobb barátai, életének legfőbb társai, szellemi, lelki örökségének leghívebb képviselői szerepelhessenek. E cél érdekében semmilyen eszköztől sem riadnak vissza. Legutóbb Lajosmizse plébániatemplomában tartottak megemlékezésekkel, versekkel, felolvasásokkal tarkított úgynevezett emlékmisét. A rendezvénynek helyet adó plébános, aki a fent leírt csoportba tartozik, az eseményt több alkalommal kihirdette. Például a Magyar Katolikus Rádióban is: "...Ilyen közösségi válasz felkészülésünk az első Bessenyei Ferenc emlékmisére december 27-ére, melyen művésztársai közül egy autóbusznyian jönnek, és nemcsak részt vesznek, hanem lesznek, akik gondolataikat elmondva vagy mások gondolatait elszavalva Istennek ajánlják a nemzet színészóriását, akitől megtagadták, hogy hite szerint legyen eltemetve. Egy hitétől idegen szertartást rendeztek neki két éve."
A plébános az életünkben is szerepet játszott. 1995 tavaszán a lajosmizsei városi ünnepségen Bessenyei Ferenc elszavalta Ady Véres panorámák tavaszán című versét, amelyben ez a mondat is szerepel: "Kövér papok árulják az Istent". Lajosmizse plébánosa az önkormányzati testület ülésén emiatt olyan kirohanást rendezett férjem ellen, hogy ettől a pillanattól kezdve Bessenyei Ferencet soha többé, semmilyen városi rendezvényre nem hívták meg, se közreműködőként, se vendégként.
Nem szeretném elmagyarázni, hogy mekkora abszurditás egy katolikus pap részéről a római katolikus egyház úgynevezett tridenti (Szent V. Pius által elrendelt) rítusát - amelyben a jelenlevők és a tévé többmilliós nézőtábora előtt Bessenyei Ferenc gyászszertartását a pap celebrálta - a "katolikus hittől idegen szertartásnak" nevezni. Ehelyett dr. Paskai László bíboros úr (aki 2006. november 4-én ugyanebben a rítusban mutatott be gyászmisét az 1956-os magyar forradalom áldozatainak emlékére) szavait idézem: "Sajnálattal olvasom a plébános megnyilatkozását a temetési szertartással kapcsolatban. Abban semmiképpen sincs igaza, hogy a katolikus hittől idegen szertartással történt a temetés. Ez a szertartás volt addig, amíg a latinról a népnyelvre való áttérés meg nem történt, folyamatosan minden szertartásnál."
Mint Bessenyei Ferenc felesége, élete utolsó 34 évének társa, tiltakoztam a lajosmizsei "emlékmise" ellen, hiszen olyan helyen és olyan emberek szervezésében jött létre, ami súlyosan sérti férjem kegyeletét, a legalapvetőbb tisztességi normákat. A legtöbb meghívott művész le is mondta a részvételt.
Azokat, akik mégis eljöttek, jól reprezentálja Koltay Gábor filmrendező, aki amíg Bessenyei Ferenc élt, tudomást sem vett róla, egyetlen produkciójában sem foglalkoztatta. Az még jobban meglepett, hogy beszédében a nemzetről értekezett; éppen ő tette ezt, aki a kiváló magyar színészek között senkit nem talált megfelelőnek honfoglaló vezérünk, az ország megalapítójának a szerepére. Jól emlékszem még, mennyire fel volt háborodva férjem, Bessenyei Ferenc, amikor filmjét, a magyarság legjelentősebb eseményét feldolgozó alkotását megnézte, illetve már előzőleg, amikor a szereposztásról értesült.
Nem tudom, mi volt a célja Koltay Gábor lajosmizsei látogatásának. Az elmúlt idő általa fémjelzett jelentős eseményére gondolva, felmerül bennem a gyanú, hogy az zavarja, hogy Bessenyei Ferencet magyar színészhez méltóan - jó ízléssel, nemes tiszteletadással és a katolikus egyház kétezer éves hagyományos rítusú gyászszertartásával -, a nemzet közjogi méltóságainak jelenlétében temették el. Hogy temetésén többek között ott volt az ország kormányának elnöke is, az a közjogi legfőbb méltóság, aki ezt a nemzetet jelenleg vezeti, ország-világ előtt hivatalából adódóan képviseli. Talán elkerülte Koltay figyelmét, hogy két éve nemcsak a kormány tagjai, köztük a kulturális miniszter, de a régi kormányfők és a pártok vezetői is lerótták kegyeletüket Bessenyei Ferenc ravatalánál. Temetése a Nemzet Színészéhez, ahhoz az emberhez méltóan zajlott le, aki mindig az emberi tisztesség, az emberi méltóság ápolását tartotta a színészet és az ő személyes élete fő feladatának.
Egy hatalmas színészhez méltóan, aki csakúgy, mint a sportolók, felül áll a mindennapi politikai problémákon, mert ennél sokkal magasabb rendű értékeket képvisel: az emberi méltóságot, tisztességet, a nemzet erkölcsi és kulturális létének emelését, ápolását, szóval mindazt, amit Koltay Gábor december 27-i lajosmizsei látogatása lábbal tiport.
Például azzal, hogy semmibe vette Bessenyei Ferenc minden megnyilatkozását, hiszen az elmúlt kilenc évben nem akadt ezek közül egy sem, amelyben ne említette volna meg, hogy saját kápolnát épített. Tette ezt éppen azért, hogy ne kelljen Lajosmizse templomába járnia, hanem gyerekkora miséjén, a tridenti rítusú szentmisén vehessen részt.
Hogy semmibe vette a Bessenyei Ferenc temetési szertartását végző pap szavait, aki pedig tőle magától hallotta, hogy mit hitt Bessenyei Ferenc.
Semmibe vette Bessenyei Ferenc özvegyének határozott akaratát az a Koltay Gábor, aki nemrég még arra hivatkozott, hogy egy hasonlóan neves ember temetési szertartását az özvegy kérésére, de legalábbis beleegyezésére rendezte úgy, ahogy.
Koltay Lajosmizsén azt mondta: "A médiából az elmúlt két évben mintha kitörölték volna az igazi Bessenyei Ferencet."
Tisztelt Koltay Úr, honnan tudja ön, aki soha nem dolgozott együtt Bessenyei Ferenccel, aki talán nem is találkozott vele soha, hogy milyen volt az igazi Bessenyei Ferenc? Az biztos, hogy nem olyan, amilyennek az ezen a rendezvényen jelen levők beállították, hiszen például köztudott, hogy Bessenyei Ferenc 1995 óta soha nem tette be a lábát Lajosmizse templomába, és inkább járt magánházakba, szállodai szobákba vagy messzi földre templomokba szentmisét hallgatni, mint hogy a helyi, ennek az "emlékmisének" helyet adó papnak a miséjén vegyen részt.
Ezúton is felszólítom Koltay Gábort, hogy a jövőben pontosan csak annyit foglalkozzon Bessenyei Ferenc emlékével, amennyit életében munkásságával, színészetével, valamint akaratával, szavaival, nyilvános megnyilatkozásaival foglalkozott, azaz: semennyit! És annak eldöntését, hogy milyen volt az igazi Bessenyei Ferenc, bízza azokra, akik életében együtt dolgoztak vele.
Dr. Élthes Eszter, Bessenyei Ferenc színművész felesége
Koltay Gábornak felajánlottuk a válaszadás lehetőségét, de ő csak később dönt róla, hogy él-e vele.
