A szocialista politikus az interjúban úgy fogalmazott: számítani lehetett arra, hogy a kórháztörvény parlamenti vitájánál élesebb konfliktussort hoz a konkrét struktúra kialakítása. Az egyeztetési folyamatról azt mondta, a szocialista képviselők az egészségügyi szakemberekkel és a tárca erre kijelölt vezetőivel egyeztettek, de ezen a miniszter személyesen nem vett részt.

Lendvai Ildikó úgy látja: a kórházlista és az ágyszámok miatt kialakult vita nagyobb része szükségszerű volt, a kisebb része pedig ebből az egyeztetési problémából fakadt: a miniszter - aki nem volt jelen a megállapodásoknál - újabb szempontokat tartott szükségesnek érvényesíteni a javaslat-listán.

"Ezen túl leszünk egy nagyon nehéz újabb egyeztetéssel, amely jobb esetben már a regionális egészségügyi tanácsokban kialakítja a végleges szerkezetet, vagy ennek híján a miniszter végső döntésének előkészítésében újból megpróbáljuk összehangolni a tárca racionalizáló szempontjait azzal a szocialista társadalompolitikai követelménnyel, hogy a területi kórházat mindenki elérhesse 30-35 km-en belül, és csökkenjenek a megyék közti ellátottsági különbségek" - közölte.

Lendvai Ildikó a koalíciós együttműködésről azt is mondta, hogy nagyobb nehézséget nem vár az első félévtől, az igazi koalíciós vitákat ugyanis többnyire a jogszabályalkotás váltja ki. "A törvényhozási munka nehezén pedig túl vagyunk" - hangoztatta.

A frakcióvezető azt viszont elismerte, hogy abból a szempontból nem lesz könnyű az első félév a kormánypártoknak, hogy mindkettőnél egy hónap különbséggel tisztújítás lesz. Mint mondta, az SZDSZ-ben a szokásosnál nyitottabb a helyzet.

"A személyi változással a párt karakterében is lehetnek hangsúlyeltolódások. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nekünk szocialistáknak ez teljesen mindegy, de természetesen tiszteletben tartjuk az SZDSZ döntéseit" - mondta.

Lendvai Ildikó véleménye szerint ez az év politikailag kétfelé oszlik majd. Az első az országnak, a kormánynak és az MSZP-nek is nagyon nehéz lesz, mert a változások jogi keretei már többnyire megszülettek ugyan, de ezeket be kell üzemelni és ez teszi leginkább próbára a társadalmi alkalmazkodóképességet.

"Nemcsak az a nehéz, hogy most kell elviselnünk a 4-5 százalékos reálbér csökkenést, mert ennél, volt nagyobb a Bokros-csomag idején. De akkor nem változott egyszerre ennyi minden" - vélekedett. A frakcióvezető szerint a második félévében az alkalmazkodási nehézségeken, a változások sokkján már túljut az ország, és konszolidáltabb viszonyok lesznek.

"Addigra ugyanis kiderül mindenki számára, hogy a gázszámlája mégsem szökik annyira az egekbe, ha a támogatott kategóriában van. Bejáratódik, hogy ki fizet vizitdíjat és ki nem, hogy működik mindez technikailag, és lehet tudni, hogy egyes egyetemeken mennyi lesz a tandíj, hányan kapnak mentességet és ösztöndíjat" - hangoztatta a szocialista politikus.

Az MSZP nagyarányú népszerűségvesztéséről szólva megjegyezte: papírforma szerint ilyen helyzetben az ellenzék népszerűségének szárnyalnia kellene, de mivel nem ez történik, a csökkenés egy általános kritika a pártok felé. Kiemelte, hogy az alacsony népszerűségi mutatók ellenére többségben vannak azok, akik azt mondják, hogy maradjon a kormány.

"Nagyon dühös vagyok rátok, szívok, de kivárom, mi lesz, mikor fordul jobbra, csináljátok végig" - így gondolkodnak a politikus szerint az emberek, akik elfogadták, hogy szükség van a változásokra.

A frakcióvezető kitért arra: támogatják az új házszabály tervezetben szereplő szankcionálást, mert azokat a képviselőket most is megbünteti az MSZP, akik hiányoznak a szavazásokról. Egyetértenek Szili Katalinnak azzal s kezdeményezésével is - mint mondta - hogy részletes viták ne a plenáris ülésen legyenek. Nem tartja fegyelmezetlenségnek, hogy a szakpolitikusokon kívül a képviselők ezeken kevéssé vesznek részt, mert úgysem tudnak hozzászólni.

"Ha akkor igényeljük a képviselők részvételét a plenáris ülésen, amikor értelmesen tudnak dolgozni, akkor már az ülésről hiányzást is lehet szankcionálni" - közölte. Lendvai Ildikó hangsúlyozta: a plenáris ülésre az kerüljön, ami odavaló, vagyis elsősorban a politikai vita és a döntések.

(MTI)