Lázár János hódmezővásárhelyi fideszes képviselőnek jövedelmezett a legjobban a honatyáknak járó költségtérítés az elmúlt ciklusban. A polgármesterként is tevékenykedő képviselő 2005ben több mint négymillió forintot vett fel utazásaira és további 1,2 milliót fővárosi lakásbérletére. Pedig havi 734 ezer forintos országgyűlési és 495 ezer forintos polgármesteri javadalmazása mellé még a Gorzsai Mezőgazdasági Rt.ben igazgatósági tagként is kapott 75 ezer forintot. Lázár János négy év alatt 18,214 millió forintot vitt haza a T. Házból benzinre és albérletre, ezzel vezeti a 2002–2005ös időszak költségtérítési listáját – majdnem minden évben neki sikerült felvennie a lehető legnagyobb összeget. Az Országgyűlés honlapján elérhető összesítésben az szerepel, hogy a honatyák mennyi pénzt vettek fel az utazással és a szállásköltségekkel kapcsolatban. A kettőre együtt közel ötmilliárd forintot költöttünk négy év alatt, nagyobb részét a kvázi benzinpénzre.

A legtöbbet az a képviselő keresheti ezzel, aki elég meszsze lakik a fővárostól, és nincs budapesti ingatlan a nevén. Bár az se jár rosszul, aki a fővárosban lakik: benzinpénzből példának okáért 2002 és 2005 között 13 millió forint könnyedén öszszejöhetett. Kapolyi László szocialista képviselő fel is vett ilyen nagyságrendű összeget – ami azért érdekes, mert ő valószínűleg erre nincs rászorulva. Kapolyi ma bevallottan a leggazdagabb országgyűlési képviselő: az energiaágazatban lévő érdekeltségei milliárdossá teszik.

Igaz, Kapolyi is csupán azt tette, amit az átlag: költségtérítés címén tízmillió forintnál többet kétszáz képviselő vett fel a ciklusban. Persze – kimutatás szerint – minden képviselő élt a költségtérítés valamely lehetőségével, szállásköltségre háromnegyedük kért pénzt. Öten voltak azok, akik mindössze 41 ezer forint „benzinpénzt” vettek fel még 2002ben: Csizmár Gábor, Horn Gábor, Kiss Péter, Magyar Bálint és Szabó Vilmos. Igaz, aligha mondható, hogy erre rászorultak. Az öt képviselő közül hárman miniszteri díjazásban, Szabó Vilmos és Horn Gábor pedig államtitkári és bizottsági díjazásokban is részesültek. Az államtitkári, miniszteri pozíció, kiegészítve egykét bizottsági tagsággal egyébként szinte mindegyik, kevesebb mint egymillió forintnyi költségtérítésben részesített képviselőre jellemző. Érdekesség, hogy az „örökös városatya”, Demszky Gábor is felvett 220 ezer forintot munkába járásra 2002ben, de akkor Zwack Péter is élt e lehetőséggel, közel 750 ezer forint erejéig.

Igaz: az önmegtartóztatáson kívül más aligha gátolja a képviselőket abban, hogy az adófizetők pénzét könnyedén a zsebükbe tegyék – ellenőrzés ugyanis alig van. Például lakhatási támogatás nem jár akkor, ha a képviselőnek van budapesti lakása (akkor viszont már igen, ha csak a felesége nevén van). Ám ha a képviselőnek van budapesti lakása, akkor is jó eséllyel megszerezheti a támogatást. Azt ugyanis ma senki sem ellenőrzi, hogy jogosan igénylie, még a vagyonnyilatkozatokkal se vetik össze a kérelmekhez fűzött nyilatkozatokat. Ezt állítólag az Állami Számvevőszék tehetné meg, ám erre eddig nem került sor. Az ÁSZ ugyanis azt vizsgálja, hogy a szabályzatoknak megfelelteke a kifizetések, például bérleti szerződéssel igazoltáke a lakhatási hozzájárulás igénybevételének jogosságát. Ráadásul ezt sem túl gyakran – legutóbb 2001ben volt ilyen, akkor szúrópróbaszerűen megvizsgálták azt is, jogosan vetteke fel a képviselők lakhatási, utazási támogatást. A válasz igen volt.

A szinte minden honatya által igénybe vett utazásiköltségtérítés havi 155től 353 ezer forintig terjed. Meghatározásánál azt veszik alapul, hogy nyilatkozata alapján hol lakik a képviselő – vagyis honnan jár munkába –, s az innen számított legrövidebb útvonalat. A fővárosi honatyák így havi 155 ezer forintot kapnak benzinre Ebből a 95ös benzin mostani átlagos kútárával számolva, kijön havonta 625 liter benzin, vagyis egy átlagos családi autót tízszer lehet belőle teletankolni. Magyarán: egy fővárosi képviselő „benzinpénze” elég lenne az átlagos, mindennapi városi használat mellett arra is, hogy minden hétvégén a horvát tengerpartra utazzon kipihenni fáradalmait. Azok pedig, akik az országhatárhoz közel laknak, ennek több mint dupláját kapják.

A szállásköltségekhez havi 110 ezer forinttal járul hozzá az Országgyűlés Hivatala. Ilyen költségtérítést akkor lehet kérni, ha egy nyilatkozata alapján vidéki képviselőnek nincs Budapesten lakása, valamint ha az egyéni körzetben megválasztott képviselőnek nincs a körzetében, illetve a megyei listáról bekerült honatyának nincs az illető megyeszékhelyen lakása. A 110 ezer forintból tehát egy nagyjából 40 négyzetméteres garzon bérletének és rezsiköltségének kell kijönnie. Bakos Emil, az OH gazdasági főigazgatója szerint azok, akik budapesti bérleményre veszik fel a pénzt, többnyire a XIII. és az V. kerületnek a Parlamenthez közeli részein keresnek lakást. Itt egy körülbelül 40 négyzetméter alapterületű lakás bérleti díja 7580 ezer forinttól indul, de bőven 100 ezer forint fölé is mehet.

A képviselőkre jutó összes személyi kiadás egyébként nem nő érdemben az idén a tavalyihoz képest: 3,5 milliárd forint lesz – mondta a főigazgató. Vagyis ebben az évben egy képviselő parlamenti munkájára átlagosan 9,1 millió forint jut, illetve havonta 755 ezer forintot költünk. S hogy nem többet, az annak köszönhető, hogy takarékosak a honatyák: még a nyáron szavaztak arról, az új kormányzati ciklusban nem emelik önmaguk számára az alapdíjat, s némileg átalakítják az utazási költségtérítés rendszerét. Ugyanakkor a pótdíjaknál a bizottsági elnökök, alelnökök és tagok juttatását sikerült kicsit feljebb tornázni.

Járulékalapot viszont csak az alap és a pótdíjak képeznek, vagyis nyugdíjat majd csak ezek után kapnak, a költségtérítés után nem. Ám ha minden jól megy, áprilistól a többi juttatással is így lesz: ekkortól vezetnék be ugyanis az úgynevezett nettó elszámolást. Az állami szervek ettől kezdve csak a nettó bér összegét kapnák meg az Államkincstártól, s a munkáltatók által fizetendő közterhek részét nem. Azt egyszerűen csak átkönyvelné a megfelelő járulék és adóbevételi számlákra a kincstár. A rendszer előnye nemcsak az, hogy az Államkincstárnak így kevesebb pénzt kell biztosítania, hanem az is, hogy az állami szervek, intézmények így nem adósodhatnak el az APEH felé – mint ahogy ez több egészségügyi intézmény vagy a köztévé esetében már megtörtént.