Önkormányzati és térségi koordinátorokat keres az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium. Feladatuk a pályázati kiírás szerint egyebek mellett, hogy részt vegyenek a kistérségek fejlesztési stratégiájának, programjának előkészítésében és összehangolásában. Emellett közvetítői szerepet kell játszaniuk a kistérség és a regionális fejlesztési tanács között, továbbá adatokat várnak tőlük a térségi folyamatok elemzéséhez. Magyarul: a 166 koordinátor dolga lényegében az, hogy segítse a nemzeti fejlesztési tervben foglaltak megvalósítását, a településeknek szánt uniós források hatékony felhasználását. A feladatokat egyébként távmunka keretében kell ellátni, és a megbízás határozott időre, csupán az év végéig szól.

A kistérségi megbízotti rendszert is hasonló okból hozták létre még az Orbán-kormány idején. Hamarosan kiderült azonban, hogy a területfejlesztési, gazdasági, jogi és uniós ismereteket követelő állásokat a kancellária leginkább pártkatonákkal töltötte be. Politikailag „megbízható” buszsofőr, gyesen levő kismama, bolti eladó és telefonárus is volt a sorban – havi bruttó 230 ezer forintért. Emiatt a 2002-es kampány során az MSZP és az SZDSZ egyaránt azt ígérte, az egész szisztémát átalakítják. Ám nem ez történt. A választás után rendre menesztették az előző éra politikai kinevezettjeit, és a helyükbe ugyancsak a kormánypártokhoz – főként a szocialistákhoz – kötődő embereket tettek. Volt polgármesterek, képviselő-jelöltek, helyi pártvezetők jutottak így viszonylag kevés munkával járó álláshoz. „Én a kistérségi társulás elnökeként két éve nem találkoztam a kistérségi megbízottal. Igaz, ha elmennék az MSZP-pártirodára, ott szokott üldögélni, ott megtalálnám” – hangzott el egyszer a parlamentben.

Az elvileg mindenki számára hasznos megbízottak működését így kölcsönös bizalmatlanság övezte. Ezért szerencsésebb lett volna, ha a koordinátorokra szánt évi hatszáz-hétszázmillió forintot a kistérségeknek adják, hogy helyben választhassák ki a megfelelő személyt. Igaz, egy esettanulmány szerint ez sem feltétlenül jó megoldás. Egy konkrét kistérség viszonyait elemző esettanulmányból kiderül ugyanis, hogy a 2002-es helyhatósági választást követően menesztették az addig foglalkoztatott vidékfejlesztési menedzsereket – róluk a kistérségek döntenek –, és jöttek az új klientúra emberei. Mindezek után az önkormányzati tárca sincs könnyű helyzetben, bár ezúttal a jelentkezőktől legalább a diplomát megkövetelik. A pályázatok elbírálásának teljes nyilvánossága pedig talán elejét veheti a már-más szokásos botrányoknak.