Titkos egyezkedés Izrael és Szíria között?
Izrael és Szíria képviselői egyetértésre jutottak egy lehetséges kétoldalú békemegállapodásról titkos európai találkozóikon, amelyeket 2004 szeptembere és 2006 júliusa között bonyolítottak le - adta hírül kedden a Háárec. Az izraeli újság hírétől mindkét ország illetékesei elhatárolják magukat.
A lap szerint az egyezség értelmében Izrael fokozatosan kivonulna a Golán-fennsíkról az 1967. június 4. előtti vonalak mögé - ha Szírián múlna, öt év alatt, míg Izrael 15 évre húzná el a folyamatot. Az 1967-es közel-keleti háborúban elfoglalt és Izrael által 1981-ben bekebelezett Golán-fennsíkon mintegy 17 ezer izraeli telepes él, hasonló számú szíriai drúz mellett.
Bár az aláírók leszögezték dokumentumukban, hogy az nem jelenti a két ország hivatalos kötelezettségvállalását, az egyezséget Ariel Saron volt miniszterelnök, majd utódja, Ehud Olmert kormányának tudomásával dolgozták ki - írja az újság. Olmert szóvivője, Miri Ejszin mindazonáltal a Háárec jelentésére reagálva el mondta, hogy sem Ehud Olmertnek, sem hivatalának nem volt tudomása a szíriaiakkal lebonyolított titkos találkozókról és az említett egyezségről. Hozzátette: az esetleges megállapodásról a kormányfő a Háárecből értesült. Olmert úgy nyilatkozott: “A kormányból senki sem volt benn a tárgyalásokban. Ez egy egyéni kezdeményezés volt egy olyan embertől, aki csak a maga nevében beszélt, és amennyire én értem, a partnere egy fura figura volt az Egyesült Államokból” - idézte a Reuters a kormányfő szavait. Damaszkuszban egy szíriai külügyminisztériumi forrás szintén cáfolt - jelentette az MTI.
A Háárec úgy tudja, hogy a felek a Kineret-(Tiberias-)tó keleti partja mentén ütközőövezetet és egy természetvédelmi területet hoznának létre, amely a Golán lejtőire is kiterjedne, s amelyet a szíriaiak és izraeliek egyaránt szabadon látogathatnának. Stratégiailag kulcsfontosságú, hogy Izrael ugyanakkor megtartaná a Jordán folyó és a Kineret-tó vízkészlete feletti ellenőrzést. A határ két oldalán pedig demilitarizált övezetet alakítanának ki, amelynek izraeli oldalról csupán egy, szíriai oldalon viszont négy kilométer szélesnek kellene lennie - állítja a lap. Ami az egyezség politikai részét illeti, Szíria kötelezettséget vállalna, hogy eltávolodik Irántól, és beszünteti a libanoni Hezbollah és a palesztin Hamasz mozgalom támogatását is. Sőt, a cikk szerint a Hamasz Damaszkuszban élő vezetőjének, Khaled Mesaalnak is el kéne hagynia a szíriai fővárost.
A cikk szerzője, Akiva Eldar azt állítja: az európai közvetítő mellett szerepet játszott a tárgyalásokban egy szíriai-amerikai, bizonyos Ibrahim Sulejman. Mindketten nyolcszor utaztak Damaszkuszba, és megbeszéléseket folytattak Faruk al-Sarával, Szíria alelnökével. Pár alkalommal Valid al-Mualem, szíriai külügyminiszter, és a szíriai hírszerzés egy meg nem nevezett tábornoka is jelen volt - állítja az újságíró. A titkos tárgyalásokon részt vevő személyek a Háárec közlése szerint utoljára 2006 nyarán, Izrael Hezbollah ellen vívott libanoni háborúja idején találkoztak. A cikk szerint a megbeszélések akkor kerültek holtpontra, amikor a szíriaiak azt kérték, hogy a nem hivatalos szint helyett titkos államtitkári szinten találkozhassanak izraeli tisztviselőkkel. Az izraeliek ebbe nem egyeztek bele, ahogy nem tettek eleget Damaszkusz azon kérésének sem, hogy Izrael segítsen Szíriának javítania Washingtonhoz fűződő kapcsolatain - írja a Háárec. A baloldali izraeli lap szerint az európai tárgyalófél kiemelte, hogy a szíriai vezetést aggasztja a kőolaj-bevételek csökkenése, mely megingathatja az ország gazdasági és politikai stabilitását is.
Az újság hozzáteszi, hogy az izraeli kormány vezetői a találkozókról Alon Liel, a külügyminisztérium egykori főigazgatója révén kaptak tájékoztatást, aki Geoffrey Aronson amerikai zsidó békeaktivistával együtt vett részt a megbeszéléseken. Szíriai részről Sulejman szervezte az eszmecseréket. A Reuters szerint a cikkben megnevezett Alon Liel tegnap elmondta: hivatalosan senkit sem képviselt az izraeli kormányzatból, amikor részt vett a tárgyalásokon, és hangsúlyozta, hogy “nem volt hivatalosan felhatalmazva” a szóban forgó megbeszélések folytatására.
Szíria és Izrael hivatalos béketárgyalásai hét éve, 2000-ben szakadtak meg. Annak idején Ehud Barak, Izrael munkapárti miniszterelnöke a Golán-fennsík közel teljes visszaadását tervezte, egy széles földsáv kivételével a Kineret-tó keleti partján. Barak nemrég bejelentette, hogy visszatér a politikába, és a Munkapárt májusi kongresszusán ringbe száll a pártelnöki posztért Amir Pereccel, jelenlegi védelmi miniszterrel szemben. (Izraeli sajtóértesülések szerint Olmert kormányfő alig várja Barak visszatérését - hiszen győzelme esetén ő lenne a védelmi miniszter is -, bár a kormányfő tagadta, hogy Perec elmozdítását fontolgatná.)
Ehud Olmert a közelmúltban sorozatosan visszautasította Bassár el-Aszad szíriai elnök több, a kétoldalú béketárgyalások felújítását kezdeményező felhívását is, úgy értékelve, hogy azok nem vehetők komolyan, amíg Damaszkusz támogatja a Hezbollah fegyvereseit és a Hamasz mozgalmat.
A Damaszkusszal folytatandó tárgyalás kérdése uralta az izraeli sajtót, és közbeszédet az elmúlt hetekben. Az egyre inkább elszigetelődő Szíria, az amúgy is politikailag gyakran “gyengélkedő” Aszaddal az élen sokat nyerhet az esetleges megegyezésből. George Bush amerikai elnök elvetette, hogy Irak stabilizálása érdekében tárgyaljon Damaszkusszal, pedig a Haarec forrásai szerint a szíriai vezetés erre is hajlandó lenne. A térség kiélezett viszonyaiból Szíria nem tud annyit nyerni, mint Irán. Izrael is jól járhat, hiszen a Hezbollah tovább fegyverkezik, és csak idő kérdése az újabb fegyveres összecsapás a síita szervezettel. A Hamasz meggyengítése pedig szintén érdeke lehet az izraeli vezetésnek. Ezzel együtt hatalmas a bizalmatlanság a két ország között, nem véletlenül. Ugyanakkor az is bizonyos, hogy katonai úton nem lennének képesek megoldani konfliktusaikat. Olmert Washington szavára figyel. Az erős vezető képéért kétségbeesetten dolgozó kormányfő meglehet, úgy érzi: a Damaszkusszal való tárgyalás belpolitikailag is gyengítené.
“Emberek egy csoportjának sikerült kidolgoznia egy békedokumentumot, de Ariel Saron sohasem adta nekik a jóváhagyását” - mondta a rádiónak Dov Vejszglasz, Saron egykori tanácsadója. Létezik még ilyen félhivatalos békemegállapodás a térségben: a 2003-ban létrejött Genfi Kezdeményezés a palesztin-izraeli konfliktust hivatott feloldani. A részletes rendezési terv az izraeli baloldali politikus, Joszi Beilin és a Mahmud Abbasz palesztin elnök tanácsadói körébe tartozó Jasszer Abed Rabbo nevéhez fűződik. A rendezési terv a konfliktus minden részletére - Jeruzsálem státusza, a menekültek visszatérésének joga, állandó határok - kitér, és ajánlásokat tesz. A kezdeményezés azonban “nem hivatalos”, hiszen egyik kormány, vezetés, sőt a rendezési kísérletekben részt vevő egyetlen ország vagy szervezet sem tette magáévá.
A titkos tárgyalásokon kidolgozott dokumentum szövege itt olvasható angolul.
