Médiasámánok
A hindu mitológiában a mostani világkorszak a Kali-juga, a sötétkor, a vallási hanyatlás kora. „Mindennek megvan a maga meghatározott élettartama – növényeknek, állatoknak, nemzeteknek, társadalmi intézményeknek –, nem kivétel ez alól a vallás sem.” Az őstudás, ami egykoron bennünk volt, súlyosan elszenvedte az örökké hajszolt gazdagság, az áhított fejlődés, az ipari társadalom hatásait.
A beavatottak ezoterikus tudása kiveszett a kollektív tudatból és emlékezetből, és maradt helyette egy álspirituális álvalóság, misztikus önámítás, amitől az emberek testük-lelkük gyógyulását várják. Azt a gyógyulást, amit a modern társadalom, a fogyasztás, az anyagi gazdagság nem hozott meg. A modern ember levetkőzni látszik a materiális világ béklyóit, gyógyírt keres szmogos lelkére, de azt nem veszi észre, hogy a felhasznált eszközök csak még szorosabbra húzzák a bilincseit.
A spirituális piac virágzása
A pénzhatalmak rabszolgáiként, szellemi lustaságunk teljében mi sem esik jobban, mint leöblíteni egy csokor kézhez kapott gondolatot egy pohár langyos kólával. Nincs idő enni, aludni, nincs idő gondolkodni, nincs idő élni. Rohanunk végig az életen, rohanunk dolgozni, közben leszaladunk a gyorsétterembe, gyorsan megiszunk egy-két kávét, majd egy-két sört, hozzá elszívunk néhány doboz cigit, gyorsan meglátogatjuk a családot, gyorsan haza száguldunk, mert gyorsan le kell ülni a tévé elé. És akkor már nem rohanunk sehova, akkor hirtelen rengeteg időnk lesz, akkor hirtelen órákig meg sem mozdulunk, meg sem szólalunk, csak meredünk a képernyőre, ő meg észrevétlenül mered vissza ránk, és csak mossa a gondolatainkat.
Mégis mintha hiányozna valami a túlhajszolt életünkből, anyagi világunkból, valami, ami mélyen bennünk szunnyad, de ami egyenlőre a könnyen-gyorsan megvásárolható és fogyasztható spiritualitásban fejeződik ki, a junk food jelleggel elfogyasztott egészségben és lelki békében. A spirituális piac felvirágzásának a korát éljük ma a tévében, rádióban, újságban, üzletekben, könyvekben, jósdákban, szektákban, ki-ki hite és anyagi helyzete szerint.
Csernus, Németh és a többiek
A jelenlegi hazai spirituális médiakínálat terén egyértelműen a Budapest Tv viszi a pálmát, ahol a mindennapi jóga óra mellet többek között három-négy telejósda szeánsz is tetten érhető (240 Ft/perc + áfáért). De itt van praxisa Gyurcsok Józsefnek, a mágikus távgyógyítónak is, akinek szuggesztív tekintetére és varázshengeres babráira ébrednek a nézők csütörtök reggelenként. Hasonlóképpen Kovács-Magyar András táltoshoz, aki ugyanezen a csatornán szerda délelőttönként válaszol - szintén emelt díjas számon - a betelefonálók kérdéseire. Dr. Csernus a Viasaton vezette néhány hónapig a pszichiátriai valóság show-ját, kiváltva ezzel az egész szakma felháborodását.
Az igazi médiatúlélő-spiritiszta pedig – közülük valószínűleg a legjobb üzletember is – Németh Sándor, a Hit Gyülekezet alapítója, akinek már évek óta hallgatjuk a prédikációit az ATV-n sugárzott Vidám Vasárnap című műsor keretében. Persze nem hagyományos istentiszteletről van szó, hanem egy óriási, vasárnap reggeli buliról, ahol transzba esett emberek tömegesen imádkoznak és tisztulnak a több ezer fő befogadására alkalmas Hit Csarnokában. És említhetnénk Gyurcsok Egyetemes Szeretet Egyházát - amit kisebb vita után töröltek a hivatalos nyilvántartásból -, a Kovács András-féle Ősmagyar Táltos Egyházat, a Táltos Egyházi Közösséget, a Táltos Iskolát (12000 Ft/nap), a Magyar Boszorkányszövetséget, a Mágia Akadémiát (szellemidézés, káoszmágia: 5000 Ft/óra), a szellemgyógyászatot, az asztrológusokat, angyalterapeuták, kuruzslókat, spiritiszta és ólomöntés tanfolyamokat (15000 Ft), a mágikus pentagrammát (10500 Ft), a varázstőrt (12000 Ft), a szerelmi vonzáskötésű talizmánt (15000 Ft), a feng shui karórát (20000 Ft), az ezoterikus szoftvereket, a megszámlálhatatlan „ezoterikus” ponyvát és újságot és honlapot. De egyelőre maradjunk a tudatlan Gyurcsoknál, aki visszaél a legalapvetőbb emberi érzéssel, a halálfélelemmel, és mindezt a tévé legitimizáló hatása alatt. A tévé erejénél fogva igazolást nyert az, amit csinál, akkor is, ha amúgy nyilvánvaló szélhámosságról van szó.
Sámán kontra Gyurcsok
A sámán a közösség központja, a szellemek kapcsolattartója, a lelkek kísérője, a szent hagyomány őrzője, és mindenekelőtt a gyógyító. A gyógyítási szertartásnak a célja, hogy a sámán – aki beavatásánál fogva már megtapasztalta a halált és az újjászületést vagy megvilágosodást – elfogadtassa a beteggel a fájdalmat, és ezáltal feloldja az ellenállást a betegséggel szemben, ami a legelső lépés a gyógyulás útján. „Nagyon fontos az akarat, a gyógyulásba vetett hit. A gyógyító hite szinte átsugárzik a betegre, s ha hisz benne, elősegíti vagy előidézi a gyógyulását.” A sámán segíti haladni a beteget ezen az úton, jelen van, beszél hozzá, nézi, tapintja, vagyis teljes része ennek a tudati folyamatnak.
Gyurcsok ezzel szemben bent ül a tévé stúdióban és várja a hívásokat. A láthatatlan és ismeretlen beteg elpanaszolja például fejfájását vagy éppen rákos betegségét, és feloldozást remélve elkezdi nézni a galaktikus háttérben lebegő varázshengert. Pár perc múlva (ne feledjük, hogy emelt díjas számról van szó) ismét Gyurcsok képét bámuljuk, aki érdeklődik a beteg hogyléte felől. Természetesen annak egy csöppet sem múlt el a fájdalma, de a varázsló addig inzisztál, amíg szerencsétlen kénytelen-kelletlen belátja, hogy történt valami változás. Gyurcsok számára nincs reménytelen eset, nincs gyógyíthatatlan betegség, soha nem teszi szét a karjait, mondván, hogy bocsánat. Gyurcsok se nem orvos, se nem sámán, se nem természetgyógyász, hanem egy jól jövedelmező iparág közepesen sikeres üzletembere. Ahol összetévesztik a vallás- és sajtószabadságot a szélhámossággal, ott mindent lehet: képernyőn keresztül gyógyítani, televíziós pszichoterápiát tartani, Dr. Jézust játszani, és interaktív istentiszteletet közvetíteni.
